
Az egyetem első éve a legtöbb hallgató számára igazi mély víz. Sokan elkerülnek otthonról, maguknak kell beosztani a pénzüket, közben a társasági életüket is alakítják, és nem utolsó sorban a tanulmányaik terén is próbálnak helytállni. Nem csoda, ha a legtöbben úgy érzik, nem eléggé felkészültek erre a sok feladatra, és könnyen kétségbe esnek.
Léteznek azonban olyan önszabályozó tanulási stratégiák, melyek segítenek ezekben a nehéz években, csakhogy ezeket nem elég ismerni, alkalmazni is kellene. Nora Foerst, a Bécsi Egyetem munkatársa kollégáival pszichológia és közgazdaságtan hallgatókat kísért figyelemmel, akiket arról kérdezett, ismerik-e az önszabályozó tanulási stratégia lényegét, és ha igen, alkalmazzák-e a gyakorlatban is. Ahogy azt a szakember sejtette, a legtöbben tökéletesen tisztában voltak a módszer lényegével, ám jóval kevesebben voltak azok, akik ki is próbálták. Az indoklások között azt szerepelt, hogy nincs rá elég idejük, vagy nem igazán tudták elsajátítani a módszert, illetve volt, aki nem igazán hitt benne, hogy működik.
Forest szerint minél több egyetemistát kellene rávenni arra, hogy alaposan sajátítsák el azokat a tanulási stratégiákat, amelyek a tanulmányaikat segítik, és abban is támogatni kellene őket, hogy a gyakorlatba is át tudják ültetni mindezt.