A magyar szívsebészet meghatározó alakjától búcsúzunk

Életének 87. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Dr. Szabó Zoltán a Városmajori Szív- Érgyógyászati Klinika professor emeritusa. 1955 óta foglalkozott szívsebészettel, 1967-ben magyar implantálható pacemakert készített, amit emberbe is beültetett. 1981-től 11 éven át volt a Városmajori Klinika igazgatója. Többéves szervező és tudományos munkát követően 1992 januárjában ő végezte el az első sikeres hazai szívátültetést. Tevékenységét egyebek mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel, Batthyány-Strattmann-díjjal és Széchenyi-díjjal ismerték el.

Hálás tanítványai ezekkel a sorokkal búcsúznak.

"2015. december 6-án délután fél 4-kor elvesztettük a szívsebészet úttörőjét, fejlesztőjét, egyetemünk közéleti személyiségét. Hosszú, türelemmel viselt betegség után távozott. Elment a Városmajor bölcs Apja. Rengeteget tanultunk tőle, legfőképpen tisztességet, alázatot, sok munkát, az emberek és betegek szeretetét. Nagyon fog hiányozni!"

Prof. Dr. Szabó Zoltán 1954-ben, Kudász József professzor tanítványaként kezdte pályafutását, 1955 óta foglalkozott szívsebészettel. 1981-től 11 éven át a Városmajori Klinika igazgatója, 1979 és 1985 között a Semmelweis Egyetem orvoskari dékánja, 3 évig általános rektorhelyettese volt. 1967-ben magyar implantálható pacemakert készített, amit emberbe is beültetett. 1981 decemberében az egészségügyi miniszter az Ér- és Szívsebészeti Klinika és az Országos Érsebészeti Intézet igazgatójává, valamint az Angiológiai Szakmai Kollégium elnökévé nevezte ki, tagja lett az Orvostovábbképző Intézet szív- és érsebészeti szakorvosi vizsgabizottságának. Többéves szervező és tudományos munkát követően, az Ér- és Szívsebészeti Klinika igazgatójaként, pályája betetőzéséül 1992 januárjában elvégezte az első sikeres hazai szívátültetést. 1992. július 1-vel nyugállományba vonult és a Biotronik Hungária Kft. igazgatója lett 2004. január 1-ig. 1995 óta a Semmelweis Egyetem professor emeritusa.

156 közleménye jelent meg, három könyvet írt és szerkesztett, ötnek társszerzője. Tevékenységét számos elismeréssel díjazták: Adorján Ferenc, Balassa János, Gábor György, Semmelweis Ignác és Zárdai Imre Emlékérmet kapott. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetésben és Batthyány-Strattmann László-díjban részesült, 1997-ben Széchenyi-díjat kapott.

Ahogy megemlékezésükben írják:  "Szeretett, de határozott vezető volt. Hallatlan munkabírása, innovatív, progresszív szemlélete, iskolateremtő tevékenysége egyedülálló volt, ez tette a hazai szívsebészet meghatározó, ikonikus alakjává. Mindannyian tanultunk tőle. Az egyetem életében is évekre meghatározó egyéniség volt. Rengeteg barátja volt, betegei is felsőfokon szóltak gyógyító, empatikus modoráról.

Munkássága a mai napig utat mutat utódai számára. Betegsége idején kapta a Klinika a világ egyik legmodernebb hibrid műtőjét, ami jelképes jelentőségű: léte és lényege jól tükrözi Professzor Úr eszmeiségét, munkásságát, ezért az új műhelyt Szabó Zoltán Professzor Úrról nevezzük el."