„Korábban okozott némi félelmet, hogy a gyermek rákos megbetegedésének diagnosztizálására fellépő trauma váláshoz vezethet. Általánosságban azonban ezt nem tapasztaltuk. Amit láttunk, az inkább a megküzdés képessége” – mondta Christoffer Johansen, a Dán Rákkutató Központ munkatársa. Természetesen néhány rákos gyermek szülei elválnak, de az adatok azt mutatják, hogy számuk nem különbözik azt átlagtól.
![i_rakos-gyerekek-szulei i_rakos-gyerekek-szulei](https://vital.hu/files/images/i_rakos-gyerekek-szulei.jpg)
A tanulmány alapjául 2450, 1980 és 1997 között diagnosztizált beteg gyerek szüleinek adatai szolgáltak, valamint kontrollcsoportként 44 853, nem beteg gyermekkel rendelkező család. A kutatók szerint több mint húsz év alatt a rákos és nem rákos gyermekes szülők válási, szakítási arányai nem különböztek lényegesen. Igaz volt ez akkor is, ha figyelembe vették a családok jövedelmi és munkaviszonyait is. Akár túlélte a gyermek a betegséget, akár nem, ez a tény sem szignifikáns különbséget.
Johansen ezt meglehetősen biztató jelnek tekinti, habár szerinte mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a pároknak nem voltak kapcsolati problémáik, miután rosszindulatú betegséget diagnosztizáltak gyermeküknél. Közlése szerint az eltérő kultúrák – például a házasságról szóló társadalmi elvárások, a nők szerepének megítélése, váláshoz való eltérő hozzáállás – ellenére megállapításaik általánosíthatóak más országokra is.