
A régészek becslése szerint a pirulák körülbelül Krisztus előtt 140-130-ból származhatnak. A több szakterületet is érintő kutatás résztvevői a zöldes-szürkés tabletta töredékek vegyi, ásványi és botanikai összetevőit elemezték. A kutatási eredmények bepillantást engednek az ókori gyógyászat komplexitásába és kifinomultságába.
„A kutatási eredményekből kiderült, hogy az ókori gyógyszerekben kimutatható bizonyos anyagok megegyeznek a ma is használatos összetevőkkel, ami jól reprezentálja a gyógyászat folytonosságát” - mondta Gianna Giachi, a firenzei székhelyű Toszkán Archeológiai Örökség vegyészkutatója. „A vizsgálat eredményei arra is rámutattak, hogy a korabeli orvosok milyen nagy körültekintéssel és odafigyeléssel válogatták össze a gyógyszerek alapanyagait, hogy elérjék a kívánt gyógyhatást. Az orvosságok olívaolajat, fenyőgyantát, és keményítőt is tartalmaztak” - tette hozzá Giachi.
A tabletta egy letört darabjának elemzése során kiderült, hogy az anyagot összetétele és formája alapján valószínűleg a szem gyógyítására használták, és az anyagot valószínűleg közvetlenül a szemhéjra vitték fel, vélekedett Alain Touwaide, a washingtoni Egészségügyi Történeti Intézet tudományos igazgatója.
A kémiai, ásványtani és botanikai összetevők elemzése alapján kiderült, hogy a gyógyszerkeverék többnyire cinkből áll. Az egy centiméter vastagságú, négy centiméter átmérőjű készítmény többek között keményítőt, vas-oxidot, méhviaszt és erdeifenyő-gyantát is tartalmaz. Az antik orvosság összetevői között számos növényi maradványra bukkantak: répára, céklára, petrezselyemre, zellerre és káposztára, továbbá faszénre, lenrostokra, olajfák keményítőszemcséire és virágporára, illetve több más növényi anyagra.