Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A piacokon kapható, termesztett eperfélék őse a réteken, tarvágásokban, erdőszéleken megtalálható, kerek, „csattanós” fellevelű eper illetve a mélyvörös színű, csepp alakú erdei szamóca. A rózsafélék családjába tartozó növény vad változata június végétől kezd teremni. Ha egy gazdag lelőhelyre akadunk, akár több kilónyi mennyiséget is lehet szedni belőle. Az eperféléknek tisztító, az emésztést és a veseműködést serkentő, immunerősítő hatásuk van, jelentős az ásványi anyag (kalcium, kálium, magnézium, vas) és gyümölcssav tartalmuk. A vitaminok közül (mint a legtöbb élénk színű zöldség-gyümölcs) az A- vitamin provitaminját, a B1 és a B2, valamint a C-vitamint találhatjuk meg benne, miközben az energiatartalma viszonylag alacsony. Az egyéb, vadon termő gyümölcsökhöz, például az áfonyához, feketeszederhez, somhoz hasonlóan kimagasló mennyiségben tartalmaz antioxidáns hatású flavonoidokat. Teljesen érett állapotban kell szedni, mivel nem utóérő. Fogyasztásakor nagyon kell ügyelni a tisztítására, mivel (különösen eső után) földdel szennyeződhet. Tejszínhabos desszert, szeszes itallal és gyümölcslevekkel kombinálva bólé, leves, saláta, gyümölcskocsonya, befőtt, dzsem készülhet velőle, süteményeknek ízesítője és díszítője is lehet. Pezsgővel fogyasztva vagy csokoládéba mártva ajzó, erotikus serkentő hatást is tulajdonítanak neki. A zsengébb leveleit virágzás idején szedik, szárítva teának használják izzasztóként, hurutok hatékony enyhítő teájaként. Kényes tisztítása illetve apró magvai miatt egyéves kor előtt nem ajánlják, és későbbi életkorokban is akad, aki allergiás rá.
Ha Ön is azok közé tartozik, akik a vadon termő zöldséget, gyümölcsöt ízesebbnek, tartalmasabbnak, értékesebb tápláléknak tartják, mint kertben termesztett változatát, akkor alkalomadtán próbálkozzon meg a mezei sóskával. Évelő növény, levelei nyíl alakúak, az alsók hosszú nyelűek, a felsők rövid nyelűek vagy nyél nélküliek. „Rekenője”, virágzata hosszú, ágas, levéltelen. Májustól augusztusig virágzik, és az egész országban gyakori, réteken, ligetekben, nedves, feltört és nem művelt talajokon, gyepekben egyaránt.Tavasztól őszig gyűjthető, de felmagzás előtt zsengébb, finomabb ízű. Salátát, levest és főzeléket is készíthetünk belőle. Mivel magában nagyobb mennyiségben savanyú, lehet kombinálni is valamilyen semleges ízű növénnyel, pl. spenóttal, fejes salátával, burgonyával, csicsókával.
Rövid füvű hegyi réteken, legelőkön járva érdemes felfigyelni az úgynevezett „boszorkánykörökre”, vagyis a szabálytalan alakú ívekben kirajzolódó sötétebb gyepcsíkokra. Ezekben kis szerencsével ugyanis tömegével találhatunk az apró, de finom mezei szegfűgombából. Drapp illetve homok vagy tejeskávé színű, halványbarna lemezű, rugalmas húsú, kicsiny, 2-6 cm-es gomba. Jellegzetes illatáról és ritkán álló, halványbarnás lemezeiről lehet megismerni. Kalapja fiatalon púposan domború, később lapos, de közepén ilyenkor is gyakran kissé csúcsos. Lemezei ritkán állók, nem lefutók, aránylag vastagok, a tönk felé lekerekítettek. Kora tavasztól késő őszig, többnyire csoportosan terem, már egy kisebb eső illetve az utána egy-két napra felragyogó nap is elég a megjelenéséhez. Finom íze és illata miatt az egyik legkedveltebb gomba. Levest, gombás rizst, tésztát, szószt, gombás tojást, paprikást is lehet készíteni belőle.
A szegfűgomba termőterületéhez közel lelhetünk rá a talán legismertebb kalaposra, a csiperkegombára is. Sok fajtája közül a leggyakoribb a kerti vagy mezei csiperke és az erdőszéli csiperke. A kerti változat kalapja fiatalon selymesen fehér, domború, de később ellaposodik, és enyhén megsárgul. Átmérője elérheti a 10-12 cm-t is. Lemezei rózsaszínűek, később barnára, feketére színeződnek, spórái feketésbarnák. Tönkjén gallért találunk, illata kellemes. (Figyelem! A csiperke, különösen fiatalon összetéveszthető a galócafélékkel. A különbség, hogy a csiperke lemezei rózsaszínűek vagy barnák, és a tönkje alján nincs bocskor! A gyilkos galóca pedig fehér lemezű, bocskora és galléra is van!) Az erdőszéli csiperke kalapja nagyobb, akár 20 cm-t is eléri, színe krémszínű. Egész nyáron át, az esők utáni meleg napokon megtalálható, réteken, szántókon, legelőkön, de füves kertekben is. A gombák legfontosabb tápanyaga a fehérje, ezen kívül zsírokat, szénhidrátokat, ásványi sókat (foszfor, kálium, stb.) vitaminokat, (A, B, D), íz- és zamatanyagokat, étvágygerjesztő hatású glutaminsavakat tartalmaznak. Változatosan felhasználhatók, levesnek, pörköltnek, rántva, sütve, kalapját hússal, juhsajttal töltve, párolva, salátának is. Ezekre a gombákra is érvényes az a figyelmeztetés, amelyet egyetlen vadon szedett gomba esetében sem felesleges újra és újra elmondani, betartani: a laikusok által gyűjtött gombát vizsgáltassuk meg gombaszakértővel!
A poros, meleg, kicsit álmos nyárvégén remek program lehet egy szederszedő kirándulás. A földi vagy erdei szeder, ez a rózsaféle bokor szinte mindenütt megtalálható: hegyoldalaktól kezdve a folyók árteréig, legelőkön, ligetekben, erdőszéleken. Fűrészes szélű levelei, fehér virágai, hosszú, ívbe hajló indái, sötétkék gyümölcsei vannak. Nemesített változata a „tüskétlen” feketeszeder, amely a kiskertek sztárja manapság. Azonban még ez a bőtermő, nagyobb szemekből álló, karcolások nélkül szedhető fajta sem teszi feleslegessé a vadon termő szeder gyűjtését, mivel az összehasonlíthatatlanul aromásabb a kertinél. Igaz, a szedéséhez ajánlatos „munkaruhát” ölteni: legjobb egy, a gyümölcspecsétekre sem kényes, sűrű szövésű vászonnadrág és zubbony, kertészkesztyű, amin a horgas tüskék nehezebben tudnak áthatolni. Aki vállalja a kellemetlenséget és a fáradságot, ami a szedéssel jár, több kilónyit szedhet egy különösen finom, sokféleképpen felhasználható, tápanyagokban, vitaminban gazdag gyümölcsből. Általánosságban elmondható, hogy minél sötétebb egy ehető gyümölcs, különösen a vadon termő, annál egészségesebb, mivel annál több benne a festékanyag, az antioxidáns hatású flavonoid, ami védi a szervezetet a keletkező szabadgyökök ellen. Amikor a kezünket már kottapapírszerűen megvonalazták az indák, a nyelvünket sötétlilára színezték az aromás bogyók, de megteltek a szedőedények, lehet válogatni a jobbnál jobb felhasználási módok között. Készíthetünk a szederből gyümölcslevet, szörpöt, dzsemet, befőttet, likőrt, ecetet is, de eltehetjük egyszerűen csak a fagyasztóba is, hogy télen díszíthessük vele a vaníliakrémeket, piskótákat, tortákat.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
