1. A figyelem fejlesztése. Rendszeres meditációval és figyelmes élettel stresszmentesebben, egészségesebben élhetünk. Tudatos figyelemmel megtanulhatjuk gondolataink és érzéseink elfogadását. Ennek például az lehet az egyik eredménye, hogy a betegségünkből adódó nehézségeket könnyebben viseljük.
2. A jelenben élés tudatosítása. A meditáció alatt figyelmünket a „most-ra”, a jelenre irányítjuk. Így jobban megérthetjük, aktuálisan mely feladataink fontosak és melyek azok, amelyekkel később is ráérünk foglalkozni.
3. A stressz- és problémakezelés hatékonyságának javítása. A meditáció során megtanuljuk, hogyan legyünk oldottabbak, miképpen fogadjuk el, hogy vannak dolgok, melyeken nem tudunk változtatni. Önmagában ez a felismerés is támogató a stressz csökkentésében.
4. A „Kikapcsolás” megtanulása. A mindennapok eseményeinek kikapcsolásával, a figyelem befelé, a gondolatainkra való irányításával könnyebb a saját igényeink és vágyaink felismerése, középpontba helyezése.
5. A pozitív érzelmekre való fókuszálás gyakorlása. A meditáció segít zűrzavaros érzelmeink kibogozásában és abban, hogy a fókusz a „fontos érzelmekre” kerüljön.
Így kezdjük el a meditációt
1. Hely és idő – Keressünk magunknak egy nyugodt helyet, lehetőleg mindig ugyanott. Válasszunk olyan időpontot, amikor rendszeresen el tudunk vonulni. Fontos a rendszeresség! Kezdőként 15-20 perces gyakorlással elégedettek lehetünk. Fokozatosan növeljük a meditáció idejét egy órára.
2. Elhelyezkedés – Válasszunk a földön ülve kényelmes pozíciót. Nem szükséges a hagyományos lótuszülés. Keresztbe tett lábbal ülve, a nyak és a gerinc egyenesen tartásával üljünk, ne támaszkodjunk neki semminek. Kezeinket tarthatjuk többféleképpen: egyszerűen a térdekre helyezve vagy a mutató és hüvelykujjakat összeérintve, vagy a jobb kézfejünket tenyérrel fölfelé a balba illesztve. Aki nem tud a földre ülni, székben is meditálhat, a bokák keresztezésével.
3. Légzés – Csukjuk be a szemünket és összpontosítsunk a légzésünkre. Legyünk a légzésünk „megfigyelői”. Igyekezzünk ellazítani és ritmikussá tenni a légzést. Kezdjünk öt perc mély hasi légzéssel, ez feltölti az agyat oxigénnel. Tartsuk fenn a légzés ritmusát úgy, hogy a ki- és belégzés három-három másodpercig tartson.
4. Elme - Válasszunk ki egy fókuszpontot, amin az elme megpihenhet. Az intellektuális beállítottságúak a fókuszpontot két szemöldökük közé, míg az emocionális beállítottságúak a szívcsakrára helyezzék.
5. Koncentráció tárgya - Irányítsuk a figyelmet egy felemelő hatású szimbólumra, vagy egy pozitív minőségre is, mint pl. a szeretetre vagy az együttérzésre. Eközben ismételjük a mantránkat. Ha nincs személyes mantránk használhatjuk az AUM mantrát is.
6. Eltávolodás az elmétől - Először hagyjuk elkalandozni az elménket. Ne erőszakoljunk nyugalmat az elmére, ez további elmehullámzásokat okoz és hátráltatja a meditációt. Ugrálni fog, de végül a prána (életerő, életenergia) koncentrálásával összhangban elménk is összefogottá válik.
7. Felismerések - A belső nyugalom és a meditáció eredményezte felismeréseket a hétköznapi életbe „átültethetjük”. Emlékezzünk rá, hogy befogadhatunk gondolatokat, de nem feltétlenül kell reagálnunk rájuk. Eldönthetjük, hogy foglalkozunk az adott gondolatkörrel, vagy elengedjük.
Sivananda-kézikönyv a meditációhoz
brigitte.de