Jeanne Calment 1875. február 21-én született Arles-ben és 1997. augusztus 4-én halt meg szintén Arles-ben, ahol egész életét töltötte.
Jeanne több rokona átlag feletti kort élt meg: anyja 86, apja 93, idősebbik bátyja 97 évet élt.
Lánya, Yvonne kevésbé volt szerencsés, 36 évesen tuberkulózis áldozata lett. Lánya halála után Jeanne nevelte fel unokáját, Frédéricet, aki szintén 36 évesen közlekedési balesetben vesztette életét. Jeanne férje 1942-ben ételmérgezésben halt meg.
Jeanne egész életét „a provence-i nap alatt” töltötte és hosszú élete során csak keveset kellett dolgoznia. 1896-ban feleségül ment egy vagyonos kereskedőhöz. A házasság egy kellemes, kényelmes életet biztosított, így azokkal a dolgokkal foglalkozhatott, amelyek érdekelték.
Jeanne mindig mozgásban volt. Teniszezett, biciklizett, még százévesen is hajtotta a kerékpárt, szeretett úszni, görkorcsolyázni és vadászni. Nyolcvan évesen kezdett el vívni. Szülővárosában mindenki ismerte a kicsi, idős asszonyt, aki futott, futott és futott, keresztül-kasul a városon; a St. Trophine templom lépcsőin pedig úgy ugrándozott, mint egy gyerek. Szenvedélyesen zongorázott, szerette az operát és idős korában is tudott fejben számolni.
Jeanne annak ellenére lett 122 éves, hogy egész életében dohányzott, bár egy meg nem erősített forrás szerint naponta két szálnál sohasem szívott el többet. 16 évesen kezdte és 117 évesen próbált meg leszokni. Csak 119 évesen sikerült végleg abbahagynia a füstölést, úgy, hogy vaksága miatt nem tudta meggyújtani a cigarettát és nem szeretett segítséget kérni. Minden nap megivott egy pohár portói bort, szerette a csokoládét, a süteményt és az aioli-t sok fokhagymával. Magas életkorát és a mindenkori korához képest fiatalos külsejét az olívaolajnak tulajdonította. Mint mondta, minden ételére azt öntött, és bőrére is azt kente.
110 éves koráig egyedül élt. Amikor 1985 telén befagyott a bojlere, felmászott egy asztalra és egy gyertyával próbálta meg a vizet felolvasztani, amiből végül egy kisebb tüzet sikerült okoznia. Csak ezt követően költözött be idősotthonba. Itt ragaszkodott napirendjéhez: 6.45-kor ébresztőt kért, meditált, klasszikus zenét hallgatott és nyújtógyakorlatokat végzett. Ezt a rituálét 115 éves koráig követte, míg el nem tört a medencecsontja és kerekesszékbe kényszerült.
Szellemileg ez után is friss maradt, mi sem tanúskodik erről jobban, mint a 121 éves korában késztett CD-je(Az idő úrnője), melyben techno zenére az életéről beszél.