Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Régóta felmerült az Írisz görög istennő után elkeresztelt hormon létezése, azonban annak humán jelentőségét idáig kétségbe vonták. A Harvardi Egyetem munkatársai viszont bebizonyították, hogy a keringésben nanogrammos mennyiségben előforduló anyag szintje edzés során megemelkedik.
A téma legnagyobb nehézségét az jelentette, hogy az iriszin olyan kis mennyiségben van jelen, ami nehézzé teszi annak detektálását. Bruce Spiegelman és Steven Gygi egy tömegspektrometrián alapuló eljárást dolgoztak ki, melynek során egy ritka startkodon (ATA) szintjének RNS-szintű megemelkedése mutatja a fehérjére való átíródást. A legtöbb gén az ATG-kodont használja, ezért is vélték egyesek, hogy a szóban forgó gén funkció nélküli.
A módszer sikeresen bizonyította, hogy az egerek hasonló hormonjához hasonlóan, az iriszin a humán szervezetben is jelen van, és koncentrációja és működése is megegyező. Ebben az összefüggésben az alternatív startkodon inkább az eltérő szabályozási mechanizmusnak köszönhető. A kutatók rávilágítottak, hogy a nanogrammos mennyiség már összevethető a vér inzulinjával. Korábbi ellentmondás oka továbbá, hogy eddig ráadásul antitestek segítségével mérték a koncentrációt, aminél az új módszer nagyságrendekkel érzékenyebb. Az iriszint először 2012-ben írták le, mint az egészségi állapotot nagymértékben befolyásoló hormont.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
