„A vizelettartási problémák többféleképpen keseríthetik meg a nők életét, mind testi, mind lelki, mind társadalmi szempontból, néha egészen súlyos mértékben” – mondta el az USA Egészségügyi és Jószolgálati Minisztériuma kutatóintézetének (AHRQ) igazgatója, Carolyn M. Clancy. – Az új jelentés segítséget nyújthat abban, hogy a betegek és orvosaik együtt dolgozhassanak a legjobb, egyedi igényeknek megfelelő kezelés kidolgozásán.”
![inkontinencia inkontinencia](https://vital.hu/files/images/i_inkontinencia-torna.jpg)
Az inkontinencia hihetetlenül gyakori a felnőtt nők körében. A fiataloknál 25, a középkorúaknál akár 57, az idősek körében pedig körülbelül 75 százalékos lehet az előfordulási aránya. A betegség miatt erőteljesen módosul az illető életvitele, méghozzá hátrányosan; idősek otthonába az asszonyok 6 százaléka az inkontinencia miatt kerül be.
Az Annals of Internal Medicine legutóbbi számában megjelent tanulmányhoz az AHRQ kutatói a betegség két változatát vizsgálták: a stressz és a késztetéses (urge) inkontinenciát. Az előbbi a vizelet köhögés vagy tüsszentés során való visszatartásának képtelenségét jelenti, az utóbbi pedig olyan sürgető ingerrel jár, ami akaratlan vizeletvesztéshez vezet. Mindkettő akkorjelentkezik, ha a hólyag záróizma nem működik rendesen, ennek pedig gyakran a medencefenék izmainak renyhesége az oka, melyek a méh, a hólyag és más kismedencei szervek rögzítésében vesznek részt.
A kutatók szerint a Kegel-gyakorlatokhoz hasonló izomerősítő torna hatásos a vizelet-visszatartás képességének fokozásában, és a medencefenék illetve a hólyag izmainak erősítésével javított az inkontinencián. Az ösztrogénkezelés enyhíti ugyan a stresszinkontinenciát, de mellékhatások árán. Az antidepresszánsok nem érnk semmit, ráadásul veszélyesek is. Egészében véve a gyógyszerek is megfelelőek a kezelésre, de némelyik készítmény esetében a betegek félbehagyták a szedésüket a zavaró mellékhatások miatt.
A jelentésben részletesen lehet olvasni a mellékhatásokról annak érdekében, hogy az orvosok és betegek a legtöbb előnnyel és legkevesebb hátránnyal járó megoldást választhassák ki. Habár többféleképpen is fel tudják mérni a betegség súlyosságát, például az elcseppent vizelet mennyiségével, az életminőség romlását nem tudják ennyire pontosan nyomon követni.