„Azt hittem, egyszerűen csak fáradtabb lettem” – Így kezdtem el tudatosabban figyelni magamra 40 felett

Nem egyik napról a másikra történt. Sokáig egyszerűen arra gondoltam: elmúltam negyven. Munka, család, kevés alvás, rengeteg teendő – persze, hogy fáradtabb vagyok.

Közben viszont egyre inkább azt éreztem, hogy ami korábban működött, az most nem hozza ugyanazt az eredményt:

● Ha kihagytam a reggelit, délelőtt még jól bírtam, délután viszont farkaséhes lettem. 
● Egy-egy „egészségesnek” gondolt ebéd után alig tudtam koncentrálni. 
● Elkezdtem rendszeresen mozogni, mégsem azt láttam a mérlegen, amit vártam.

Ekkor döntöttem úgy, hogy találgatás helyett elkezdek mérni és megfigyelni. Nem azért, hogy minden egyes szám miatt aggódjak, hanem hogy kiderítsem, vannak-e olyan visszatérő mintázatok a mindennapjaimban, amelyek felett korábban egyszerűen átsiklottam.

Az első felismerés: a mérleg nem mond el mindent

Korábban a mérlegelés nálam nagyjából kétféle eredménnyel végződött: örültem vagy bosszankodtam. Aztán kipróbáltam a MEDtrend digitális okosmérleget, amely a testsúly mellett összesen 15 biometrikus adatot mér – többek között a testzsír, az izomtömeg, a testvíz, a zsigeri zsír és a BMI változását is követhettem.

Ettől egészen más lett a viszonyom a mérleghez. Elkezdtem kevesebbet szorongani egyetlen kilogrammértéken, és inkább a hosszabb időszakokat figyeltem. Ha mozogtam, nemcsak azt néztem, hogy könnyebb lettem-e, hanem a testösszetételem alakulását is. A reggeli mérlegelés így lassan nem ítélet, hanem hasznos adat lett – ez számomra meglepően felszabadító változást hozott.

A legnagyobb meglepetést a glükóz okozta

Ezután jött a legizgalmasabb kísérlet: néhány napig tudatosabban kezdtem figyelni a glükózértékeim változását. A felkaromon viselhető SYAI Ultra CGM (folyamatos glükózmonitor) adatait közvetlenül a telefonomon követhettem.

Hirtelen valami olyasmit láttam, amit korábban csak éreztem. Össze tudtam vetni a glükózszintem alakulását azzal, mit ettem, mikor mozogtam, vagy hogyan alakult a napom. Nem az volt a kérdés, hogy egy érték „jó” vagy „rossz”, hanem az, hogy elkezdtem felismerni a saját mintázataimat:

● Mi történik, ha ugyanazt az ételt más összeállításban eszem?

● Mi történik egy séta után, vagy azon a napon, amikor órákig csak ülök a gép előtt?

Végre volt valami a kezemben, amit össze tudtam vetni azzal, ahogyan közben éreztem magam.

A vérnyomásmérő akkor is előkerült, amikor semmi bajom nem volt

Korábban vérnyomást leginkább az orvosnál mértek nálam, otthon úgy gondoltam rá, mint amivel majd akkor kell foglalkozni, ha egyszer magas lesz. Pedig éppen az otthoni mérés mutatta meg, mennyit számít a rendszeresség.

A MÉRYGO automata felkaros vérnyomásmérővel időnként, hasonló körülmények között mértem meg a vérnyomásomat. Magyar nyelvű hangutasításai végigvezettek a folyamaton, így könnyű volt beépíteni a rutinomba. Nem mértem megszállottan, egyszerűen csak szerettem volna tudni, mi jellemző rám. És talán ez volt az egyik legfontosabb tanulság: nem feltétlenül akkor érdemes először foglalkozni egy értékkel, amikor már eltérés van.

Hemoglobin, koleszterin, húgysav – ezekről korábban csak a labor jutott eszembe

A következő meglepetés az volt, hogy bizonyos, korábban szinte kizárólag laborleletekről ismert értékeket otthon is lehet ellenőrizni. A HOMEMED 7in1 otthoni minilaborral hét különböző paraméter mérhető: vércukor, összkoleszterin, triglicerid, húgysav, hemoglobin, β-keton és laktát.

Nőként engem ezek közül különösen a hemoglobin érdekelt. A fáradtságot negyven felett könnyű automatikusan a sűrű hétköznapokra vagy a perimenopauzára fogni, miközben a hátterében más tényezők is állhatnak. A hemoglobinérték ellenőrzése számomra egy újabb információ lett – nem diagnózis, hanem egy jelzés, ha érdemes tovább vizsgálódni. Ráadásul a férjemnél a koleszterin- és húgysavérték került fókuszba, így ugyanaz a készülék nálunk egészen különböző kérdésekre segít odafigyelni.

Nem több mérésre, hanem jobb rutinra van szükségem

Egy ponton ott volt a mérleg, a vérnyomás, a glükóz és több más eredmény. Könnyen áteshettem volna a ló túloldalára, ehelyett kialakítottam egy egyszerű szabályt: csak azt mérem, aminek célja van.

A mérlegelésnek meglett a maga helye a rutinomban, a vérnyomásmérést nyugodt körülmények között végeztem, a CGM-adatoknál az összefüggéseket kerestem, az otthoni laborértékeket pedig nem napi ellenőrzésként kezeltem. Így a mérés nem újabb teher lett, hanem segített egyszerűsíteni a döntéseimet.

Kész receptek helyett elkezdtem a saját működésemet figyelni: melyik reggeli után érzem magam jól, mikor esik jól a mozgás, és mit mutatnak az értékeim hosszabb távon. Fokozatosan alakítottam az étkezésemen és a napi ritmusomon, aminek köszönhetően egyre több kiegyensúlyozott és energikus napom lett.

Amikor a különálló számok egy helyre kerülnek

A rendszerességgel viszont egyre több adatom lett. Ezért vált fontossá, hogy a különböző eredményeket ne külön-külön kelljen fejben összeraknom.

A MEDtrend rendszerében a mérések eredményei egyetlen digitális felületen gyűjthetők és elemezhetők. Emellett az ökoszisztémában adatelemzés, receptek, személyre szabható mozgásterv és közérthető edukációs tartalmak is elérhetők. Nekem éppen ez adta meg az egész értelmét: a mérésből információ, az információból pedig tudatosabb rutin született.

Mit tanultam mindebből negyven felett?

Azt, hogy nem szeretném megvárni, amíg a szervezetem csak nagyon hangosan tud jelezni. A perimenopauza megtanított arra, hogy ne írjak minden változást automatikusan a korom vagy a hormonok számlájára. Ha egy érték tartósan eltér a megszokottól, nem az interneten állítok fel diagnózist, hanem szakemberhez fordulok.

A mérések nem azt jelentik, hogy az egészségem miatt aggódom – éppen ellenkezőleg. Segítenek abban, hogy a mindennapokban tudatosabban figyeljek magamra, és olyan ritmust alakítsak ki, amely mellett jól érzem magam. Mert negyven felett nem az a cél, hogy ugyanúgy működjünk, mint húszévesen, hanem hogy értsük, mire van szükségünk most, és időben tegyünk érte.

Szponzorált tartalom