Törvényszerű, hogy 40 felett nem javul a teljesítmény?
40 felett, de akár még fiatalabb korban is viszonylag sokan szembesülnek azzal, hogy már jóideje edzenek, de a teljesítményük nem javul, sőt, esetleg romlik. Ezzel nyilvánvalóan nehéz szembesülni, ahogyan azzal is, hogy ha valamit eddig nem jó módszerrel csináltak, attól nem fognak jobb eredményt produkálni, ha többet próbálkoznak, de ugyanazzal a módszerrel.Ezért érdemes tudatosabban készülni az edzésre és a megmérettetésekre. Mielőtt belevágnánk az egyre nagyobb terhelést jelentő edzésekbe, testileg, lelkileg fel kell készíteni magunkat erre az időszakra, különösen, ha előtte inaktív életmódot folytattunk. Testileg a cél, hogy egyre jobb alkalmazkodáshoz szoktassuk a szív- és érrendszert, a légzési-, és a mozgásszerv rendszert. Lelkileg pedig hasznos lehet, ha meghatározzuk azt a cél, amelyet el szeretnénk érni.

Az edzés lényege minden esetben, hogy a szervezet egy stresszhatásnak van kitéve, amelyhez egyre jobban alkalmazkodva javul a teljesítőképessége. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy betartsuk a fokozatosság elvét, ismerjük a saját korlátainkat, és reális elvárásaink legyenek saját magunkkal szemben.
Hétköznapi hibák, amelyek visszavethetik a teljesítményt
• Nem megfelelő táplálkozás, folyadékfogyasztás
Néhány amatőr sportoló egyszerűen nem eszik eleget, ami természetes módon vezet az energiaraktárak kiürüléséhez és a teljesítmény csökkenéséhez. Sokan a szénhidrát-fogyasztást fogják túlzottan vissza, ami hiba, hiszen ez az anyag a magas intenzitású sportok üzemanyaga. A krónikus dehidráció pedig kifejezetten a jó teljesítmény ellen hat. A jól felépített étrend megtervezésében a dietetikus tud segíteni.
• Nem kielégítő alvás
Egyértelmű kapcsolat van a teljesítménycsökkenés és a nem kielégítő mennyiségű és minőségű (!) alvás között. Az alvászavarok rendezésével - amelyben szomnológus tud segíteni – a teljesítmény is javulhat.
• Nem jól felépített edzésterv
Akár túl keveset edzünk, akár kizárólag ugyanolyan típusú edzéseket végzünk, vagy elhanyagoljuk az alapállóképesség fejlesztését, előbb-utóbb eljutunk egy olyan pontra, ahonnan nem tudunk továbblépni, sőt akár csökken is a teljesítményünk. Az egyik leggyakoribb hiba pedig a túl intenzív edzésmunka és a regenerálódási időszak elhagyása – ez sokszor összefügg a bizonyítási vággyal. Holott a terhelés hatására lemerülnek a glikogénraktárak, roncsolódnak az izomrostok, megbomlik a szervezet elektrolit- és folyadékegyensúlya, romlik a perifériás vérkeringés és besűrűsödik a vér, tehát mindenképpen szükség van regenerálódásra ezeknek a folyamatoknak a megfordításához. Már 1-2 nap is elég lehet arra, hogy feltöltődjenek az energiaraktárak, így érdemes ezt kivárni, amíg újra laza izmokkal, kipihenten nekivágunk a futásnak.