2025. Február 13. csütörtök
Egy haldokló betegeket ápló ausztrál nővér tapasztalatai szerint a halál küszöbén állók életükre visszatekintve leginkább azt bánják meg, hogy túl sokat dolgoztak, és nem az elszalasztott izgalmas kalandokat hiányolják.

Bronnie Ware évekig ápolt életük utolsó heteiben lévő haldokló betegeket. A munkája során szerzett tapasztalatokat blogjában is megosztotta, többek között arról írt, hogy a haldoklók mit bántak meg leginkább. A blog olyan sikert aratott, hogy Ware könyvet írt a témáról, amelyben beszámolt arról a rendkívüli tisztánlátásról, amelyet a halál közelsége vált ki az emberekből, és azt is megosztotta, hogyan tanulhatunk belőle.

Ware szerint arra a kérdésre, hogy visszatekintve mit bántak meg a tetteik közül, és mit tennének máshogy, gyakran ugyanazokat a válaszokat kapta – derült ki a Guardian című brit lap online kiadásának cikkéből. Íme az öt leggyakoribb.

haldoklók, megbánás

„Bárcsak lett volna bátorságom a saját magam, és nem mások elvárásai szerint élni.”
Ware szerint ez volt a leggyakoribb dolog, amit a haldoklók bántak. Amikor az ember szembesül azzal, hogy az élete hamarosan véget ér, rájön, hány álma nem valósult meg. A legtöbben a terveik felét sem tudták véghez vinni, és abban a tudatban kellett meghalniuk, hogy ezt saját döntéseiknek, vagy azok hiányának köszönhetik. Az egészség szabadságot ad, amire a legtöbben csak akkor jönnek rá, amikor már elvesztették – állítja Ware.

„Bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen.”
Ware elmondása szerint az általa ápolt férfiak mindegyike így érzett. Elmulasztották a gyerekeik fiatalkorát és a partnerük társaságát, és mélyen sajnálták, hogy az életük legnagyobb részét a munka tette ki.

„Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet.”
Sok ember inkább elnyomja az érzelmeit, csak hogy ne konfrontálódjon másokkal. A szerző szerint az ennek köszönhető keserűség és harag sokuknál szerepet játszhatott a betegségük kialakulásában.

„Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal.”
Sokan csak az életük végén szembesülnek csak azzal, hogy mennyit jelentettek számukra a régi barátok, akikkel az évek során megszakadt a kapcsolatuk, mert nem szántak időt rájuk. „Mindenkinek hiányoznak a barátai, amikor haldoklik” – mondta Ware.

„Bárcsak hagytam volna magam boldogabbnak lenni.”
Megpelően sokan érzik ezt. Ware szerint az emberek nagy része későn jön rá arra, hogy a boldogság választás kérdése, és a változástól való félelmükben az életüket inkább a berögzült szokásaiknak, a megszokás komfortjának rendelik alá, miközben másokkal és magukkal is elhitetik, hogy elégedettek, de legbelül felszabadult nevetésre vágytak, és arra, hogy az életükben újra szerepet kapjon a bolondozás.


Szerző: Vital
2012. 02. 19.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés