Gyógyteák helyes elkészítése a nagykönyv szerint

A frissen készített gyógyteától várhatjuk a legnagyobb hatást. Általános szabály az is, hogy a teakészítéshez ne használjunk fém eszközöket, mivel egyes anyagok gyógyhatását csökkenthetik a felszabaduló fémionok. A rozsdamentes acél eszközökből nem tudnak kioldódni, ezért ezeket használhatjuk, de a réz, a régebbi alumínium eszközök használata nem tanácsos. A vizet szabad fém teaforralóban melegíteni, de amivel a növény közvetlenül érintkezik (szűrő, csésze), az ne legyen fémből. Műanyag vagy faborítású szűrők használata az ideális.

Amennyiben nem készen vett gyógynövény-keverékből szeretnénk teát készíteni, hanem mi magunk készítjük el, mindig tartsuk be az adagolási utasításokat!

Így lesz a leghatásosabb

A gyógytea terápiás hatása úgy érvényesül, ha a teakészítés módját helyesen választjuk meg. Nem mindegy, hogy egy adott gyógynövényből forrázatot vagy főzetet készítünk, esetleg langyos vízben áztatunk. A helyes kivonási eljárás megválasztásával érhetjük el, hogy a gyógynövényekben lévő hatóanyagok a lehető legjobb minőségben és mennyiségben oldódjanak ki.

Áztatással úgy készítünk teát, hogy a felhasználni kívánt növényi részt hideg vízben áztatjuk, majd néhány (4-8) órás állás után szobahőmérsékletűre – legfeljebb 30-40°C-ra felmelegítjük. Szűrés után fogyasztható. Áztatással kell teát készíteni például csipkebogyóból, papsajtból, fagyöngyből, szappanfűből, a magas nyálkatartalmú gyógynövényekből. Erre azért van szükség, mert magasabb hőmérsékleten (forralásnál) az érzékeny hatóanyagok károsodhatnak (pl. papsajt nyálkája, csipkebogyó C-vitaminja), illetve egyes mérgező vagy nem kívánatos anyagok kioldódhatnak bizonyos növényekből (pl. fagyöngy).

Főzetet akkor készítünk, ha kérget, gyökereket, fás részeket kivonatolunk. Ezeket ajánlatos előbb 1-2 órán keresztül hideg vízben áztatni, puhítani. Ezután a drogot a kellő mennyiségű vízzel együtt felforraljuk, legalább 2-3 percig forrásban tartjuk, majd azonnal leszűrjük. Főzettel készítjük például a mezei katángot, a mezei zsurlót.

Forrázatról akkor beszélünk, ha egy külön edényben elhelyezett növényt, vagy többnek a keverékét forró vízzel leöntünk (leforrázzuk), és lefedve 3-10 percig állni hagyjuk. Minél puhább és vékonyabb a növényi rész (pl. ha bodzavirágteát készítünk), annál rövidebb ideig tart a gyógyító anyagok kivonatolása. Kihűlés után a teát átszűrjük és fogyasztjuk.

A teák készítésekor vegyük figyelembe, hogy egy csésze (1,5 dl) vízhez legfeljebb egy-két púpozott teáskanálnyi szárított növényt adagoljunk. A teát az ülepítés alatt mindig fedjük le, hiszen a növényi illóolajok nevükhöz hűen könnyen elillannak.

A teát lassan, kortyolgatva fogyasszuk, és tetszés szerint ízesíthetjük.

Öszi-téli antibakteriális gyógyteák a megfázásos megbetegedések, influenza  megelőzésére és kezelésére:

A népszerű szurokfű mint antibakteriális gyógynövény>>

A sokoldalú bodorrózsa az influenza megelőzésében és kezelésében>>

A fertőtlenítő hatású kakukkfű >>

Ossza meg:

Kövessen minket: