Általában a szülők döntése, hogy a gyermek hobbi- vagy versenyszinten kezd sportolni. Én azt támogatom, hogy óvodás- és kisiskoláskorban hobbiszinten próbáljon ki minél több sportágat a gyermek. Később innen lehet továbblépni a versenysport irányába” – mondja Szabó Tímea testnevelő és táncpedagógus. Szerinte ideális esetben a gyerkőc valamilyen táncot, harcművészetet és labdajátékot is kipróbál, mivel ezek szerepe óriási a mozgásfejlesztésben.
Érdemes olyan sportot választani, melynek mozgásanyagában minél több keresztmozgás szerepel. Ennek során egyszerre használjuk a jobb és a bal agyféltekét is. Ilyenek például a különböző harcművészetekben alkalmazott kúszó-mászó mozgások. Ezek a testtudat javulása mellett a szellemi fejlődéshez is hozzájárulnak: ha 0-3 éves kor között kimaradnak, az akár tanulási nehézségek kialakulásához is vezethet.
Ugyanilyen jótékony hatással van a legkisebbek fizikumára a tánc, ami megerősíti a törzsizomzatot, így szerepe van a gerincferdülés megelőzésében, ráadásul a zenének köszönhetően fejleszti a ritmusérzéket is. A mezítlábas foglalkozások pedig az egészséges lábboltozat kialakulásához járulnak hozzá.
Minden sport alapja az izomzat megfelelő tónusának kialakítása és az ízületek mozgásterjedelmének növelése nyújtások segítségével, ezáltal javul a hajlékonyság is. Ebben az életkorban legtöbbször játékos gyakorlatokon keresztül zajlik a mozgásfejlesztés, saját testsúlyos gyakorlatokkal, utánzó mozgásokkal készítjük fel a gyermekek izomzatát az idősebb kori terhelésre. Így az alsósoknak és az ovisoknak szóló foglalkozások elsősorban torna jellegűek, sokszor eszközök használatával zajlanak. Kezdetben a dobások gyakorlásánál labda helyette inkább a babzsák kerül elő. Alsó tagozatban már elkezdhető a labdás ügyességfejlesztés, az ugróiskolai gyakorlatok, a karikák használata.
A szülők túlnyomó része havi 7 és 15 ezer forint közötti összeget költ a gyermeke sportfoglalkozásaira, ami többnyire hetente két órát takar. De vajon honnan tudhatja a szülő, hogy gyermeke jó kezekben van, és valóban a megfelelő szakember foglalkozik-e vele?
A legfontosabbnak az órát tartó pedagógus személyiségét tartom, különösen óvodás- és kisiskoláskorban. A szakmai tudás mellett ennek van a legnagyobb jelentősége a gyermekek körében. Sok szülő laikusként nem tudhatja, hogy ahova elviszi gyermekét, ott megfelelően fognak-e vele foglalkozni. Megelégszik azzal, hogy az oktató aranyos, ezért biztosan jó szakmailag is – mondja Tímea, aki éppen azért tart bemutatóórákat is, hogy a szülők időről időre szembesülhessenek azzal, mennyit fejlődött a gyermekük a foglalkozások során.