
Míg a szülők objektív társadalmi-gazdasági állapotát, beleértve az anyagi helyzetüket és a képzettségüket, már az 1950-es években is összekapcsolták a gyermekek egészségi állapotával és agyfunkcióival, a mostani kutatás az első, amely ugyanezt az anya saját, szubjektív énképével hozza összefüggésbe. A Developmental Science című lapban közzétett vizsgálat során azoknak a gyerekeknek, akiknek az anyja saját magát alacsony társadalmi státuszúnak tartotta, nagyobb valószínűséggel volt magasabb a kortizolszintjük – ami a stressz egyik jele -, illetve kevésbé volt aktív a hippokampuszuk, vagyis az agyuknak a hosszú távú emlékezet létrehozásáért, illetve a stresszre adott válaszokért felelős területe.
A kutatás végző Margaret Sheridan, a Gyerekkórház munkatársa kollégáival 38 nyolc és tizenkét éves kor közötti gyereket kísért figyelemmel, akiktől kortizolszintjük ellenőrzése céljából nyálmintát vettek, illetve 19 főnél MRI-vizsgálatot is végeztek, mely során elsősorban a hippokampuszukat vették górcső alá. Eközben az anyákat arra kérték meg, hogy egy 1-10-ig terjedő skálán osztályozzák saját társadalmi helyzetüket, és hasonlítsák össze magukat az Egyesült Államok többi lakójával. Az eredmények azt mutatták, hogy az anya szubjektív érzékelése arról, hogy ő maga hol áll a társadalmi hierarchiában, összefüggésben állt gyermeke kortizolszintjével, illetve azzal, hogy egy-egy tanulási feladat elvégzése során a gyerek hippokampusza milyen fokú aktivitást mutatott. Ezzel szemben az anya tényleges képzettsége, illetve anyagi helyzete jelentős mértékben a fenti két dolog közül egyikre sem volt kihatással. Sheridan a jövőben egy hasonló jellegű, ám jóval nagyobb szabású kutatásra készül, mellyel még alaposabb betekintést nyerhet a most felderített és megvizsgált összefüggésekre.