A Journal of Health Psychology augusztus 20-i számában megjelent tanulmányhoz három 20 fős női csoportot alakítottak ki, és a „figyelemeltereléses” nassolás különböző fajtáinak (sétálás, tévénézés vagy beszélgetés közben evés) hatásait vizsgálták. Kiderült, hogy azokra a nőkre, akik éppen fogyókúráztak, a mozgás közbeni evés kedvezőtlen hatást gyakorolt: nem sokkal később sokkal többet ettek, mint más fogyókúrázók.
A kutatók elmondták, egyelőre nem teljesen világos, mit jelenthet ez a mesterséges közegben végrehajtott kísérlet a testsúlyukra odafigyelő emberek esetében. „A való világban számos egyéb tényező, például az étel elérhetősége, a hangulat és a társak nyomása is befolyásolja azt, hogy mit és mennyit eszünk” – nyilatkozta a kutatást vezető Jane Ogden, a Surrey Egyetem egészségpszichológus professzora. „Kutatásunk eredménye azonban arra utal, hogy a fogyókúrázók esetében a mozgás közbeni táplálkozás könnyen vezethet túlevéshez a nap későbbi szakaszában.”
Ogden szerint ennek oka egyfajta mentális hatás lehet: a menet közben evő emberek talán nincsenek teljesen tudatában annak, mit is esznek, vagy úgy érezhetik, hogy több ételt „érdemelnek” később azért, mert ennyire aktívak. A fogyókúrázók pedig különösen hajlamosak erre a hozzáállásra. Mivel rendszeresen megtagadják maguktól az ételt, túlzásba vihetik az evést, amikor úgy érzik, hogy kiérdemeltek egy kis extra kalóriát. Nem valószínű azonban, hogy a kutatásban részt vevő nőknek valóban szüksége lett volna erre a kalóriatöbbletre, mert a menet közben táplálkozó alanyok csupán öt percig sétálgattak a folyosón, ami minimális mennyiségű kalória elégetéséhez elég.