Rosszul dönthetnek az eutanáziát kérő betegek

Oregon állam 1997-ben fogadta el a kegyes halál programot, mely lehetővé teszi, hogy a haldokló vagy halálos betegségben szenvedő betegek orvosi segítséggel haljanak meg.

Annak kivédésére, hogy eseteleges pszichiátriai rendellenességek befolyásolják a betegek végzetes döntését, a programba védelmi rendszert építettek be, például ha felmerül a gyanú, hogy a beteg mentális állapota korlátozza döntéshozatali képességét, pszichiáter és pszichológus véleményét is kikérik. A gyakorlatban ez azonban nem igazán működik: a szakemberek gyakran nem ismerik fel a depressziót e mentális betegek között, 2007-ben pedig a kegyes halált választó 46 oregoni lakos egyikét sem vizsgálta meg pszichiáter vagy pszichológus.

Az Oregoni Egészségügyi és Tudományegyetem munkatársai Dr. Linda Ganzini vezetésével olyan halálos beteg oregoni polgárokat vizsgáltak, akik kérvényezték a passzív eutanáziát, vagy annak vizsgálatát, hogy nem szenvednek-e depressziós vagy szorongásos tünetektől. A kutatók tapasztalatai szerint a jelenlegi gyakorlat lehetővé teszi az asszisztált öngyilkosságot olyan esetben is, amikor a beteg beszámíthatósága depressziója miatt megkérdőjelezhető.

Az 58 résztvevő közül 15 mutatta a depresszió, 13 pedig a szorongás tüneteit. A tanulmány időtartama alatt 42-en meghaltak, 18-nak felírták a program keretén belül a halálos gyógyszert, kilencen pedig alávetették magukat a kegyes halálnak. A gyógyszert megkapók közül hárman szenvedtek depresszióban, később mindegyikük élt is az eutanázia lehetőségével.

Habár a szerzők elismerték, hogy az eutanáziát kérők nagyobb része nem depressziós, felhívták a figyelmet arra, hogy a program nem biztos, hogy megfelelően kezeli a mentális betegségben szenvedőket.

 

Dr. Marije van der Lee, a holland Helen Dowling Intézet munkatársa szerint bár fontos a kiszolgáltatott betegek védelme, nagyon összetett feladat meghatározni azt, hogy a halálos beteget a depressziója akadályozza-e a döntéshozatalban. Úgy véli, hogy a depresszió nem befolyásolja szükségszerűen az ítélőképességet. Hollandiában azt tartják a legfontosabbnak, hogy a beteg a megfelelő információk alapján hozzon döntést. „Elsősorban az lenne a feladat, hogy megakadályozzuk a depresszió kialakulását, nem pedig az, hogy megvédjük őket az asszisztált öngyilkosságtól.”