Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A tudósok szerint a felegyenesedés fő oka a kelet- és dél-afrikai táj rögös talajában keresendő, amit a pliocén korszakban a vulkáni tevékenység és a tektonikus lemezek mozgása alakított ki. Emberszabású elődeink főként a menedék és a vadászati lehetőségek miatt vándorolhattak a sziklás kiszögellésekkel és szakadékokkal teli tájra. Ezeken a területeken azonban gyakran kellett mászniuk és kúszniuk, ami elősegítette a két lábra állás folyamatát.
A York Egyetem archeológusainak kutatási eredményei ellentmondanak az eddigi evolúciós elméleteknek, amik szerint négylábú elődeink azért kényszerültek a fáról a talajra, mert az éghajlatváltozás jelentősen megritkította a fák lombozatát és ezáltal csökkentette az előemberek életterét. A 'Komplex Topográfia és Emberi Fejlődés: a Hiányzó Láncszem' című tanulmány, ami a párizsi Institut de Physique du Globe kutatóival közösen készülhetett el, ezzel szemben azt állítja, hogy a kétlábúság a talajviszonyok, és nem a vegetáció megváltozása miatt alakult ki. "A sziklás, egyenetlen terep biztonságot és vadászati lehetőségeket jelentett elődeinknek, ugyanakkor elősegítette lokomotoros képességeik fejlődését is. Az emberfélék így tanultak meg mászni, egyensúlyozni, kúszni és gyorsan haladni a göröngyös talajon - ezek a mozgásformák pedig mind felegyenesedett testtartást kívántak meg" - nyilatkozta Dr. Isabelle Winder, a York Egyetem archeológiai tanszékének munkatársa.
A vizsgálatok szerint a kétlábúságnak köszönhetően szabadon maradt felső végtagok segítették hozzá elődeinket, hogy fejlesszék kézügyességüket és eszközhasználati képességeiket, ami szintén alapvető fontossággal bír az emberi fejlődés szempontjából. A csontváz és a láb felépítésének későbbi alakulása valószínűleg a további vándorlásoknak köszönhető, amikor is elődeink olyan sík területeken telepedtek le, amelyek már a futás képességét is megkívánták. "A változó környezet nagy valószínűséggel hozzájárult bizonyos kognitív képességek, például a navigációs és kommunikációs képességek fejlődéséhez is. Az utóbbiak kulcsfontosságúak az agy és a szociális funkciók (együttműködés, csapatmunka) evolúciójának szempontjából" magyarázta Winder. "A mi feltevéseink azért állják meg a helyüket a tradicionális elméletekkel szemben, mert választ adnak az összes, emberi fejlődéssel kapcsolatos kérdésre és jóval meggyőzőbb módon vázolják fel a fejlődési folyamatokat, mint a régebbi hipotézisek." A teljes tanulmány az Antiquity című tudományos szaklapban került publikálásra.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
