Vizsgálatai során a professzor arra a megfigyelésre jutott, hogy míg az unoka érkezését követően általában a nagymama tölt be aktívabb szerepet a fiatal szülők életében, addig az idő előre haladtával egyre nagyobb szerep jut a nagypapáknak is. Knudsen nagyjából 5500 hatvan és nyolcvanöt év közötti nagypapát követett nyomon Európa 11 országában, és megállapította, hogy egyre több nagyszülő veszi ki a részét az unokák nevelésében. A tanulmányból arra is fény derült, hogy azok a nagypapák, akik mellett egy nagymama is áll, könnyebben kapcsolódnak be az unokák mindennapjaiba, és minél idősebb egy férfi, annál jellemzőbb lesz rá, hogy törődni akar az unokáival.
Knudsen beszámolt róla, hogy a három generáció között ma szorosabb a kapcsolat, mint korábban, aminek hátterében több ok is állhat. Először is, egyre tovább élünk, és egyre tovább maradunk egészségesek, másodszor – a modern technikának hála - egyre könnyebb a kapcsolatteremtés, végül pedig a mai szülők jóval elfoglaltabbak a munkájuk és karrierjük révén, mint elődeik, ezért több segítségre szorulnak a gyereknevelés terén. Az egészséges és fitt nagypapák nagy segítséget tudnak nyújtani a fiatalok számára, cserébe pedig részük lehet abban az örömben, amit egy unoka jelent.
Emellett Knudsen azt is megjegyezte, hogy míg egy hetvenes nagypapa mellett általában még ott a felesége, addig egy hetvenes nagymamáról ez már nem sokszor mondható el. A fiatal partner pedig ösztönzően hathat a nagypapákra, hogy ők is aktív részei legyenek a családnak. Ez lehet az oka annak, hogy míg hatvan fele még a nagymamák szerepe a jelentősebb, hetven felé haladva a nagypapák kerülnek az élre. A vizsgálat során a 11 európai ország között nem mutatkozott jelentős eltérés a nagypapák szerepét illetően.