Tűzugrás és varázslatok – itt az év legrövidebb éjszakája

Amióta az emberiség figyeli a csillagokat és a Nap járását, azóta ismerjük a csillagászati év két sarokpontját, a nyári és a téli napfordulókat. Ilyenkor változik a napszakok hosszabbodásának a trendje: míg karácsony után egyre több időt tölthetünk világosban, június végétől rendre egy kicsivel később kel és korábban nyugszik le a Nap. Miért eshet mégis évente más napra a napforduló?

A magyarázat a naptári és a csillagászati év különbségében rejlik. „A hétköznapi életben használt naptári év alapesetben pontosan 365 napig tart. A csillagászati év – vagyis az az idő, ami alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot – ennél valamivel hosszabb, 365 nap és kb. 6 óra. A különbséget négyévente a szökőnapok korrigálják. Emiatt azonban a napforduló időpontja is változik. Szökőévek utáni években 6-6 órával későbbre tolódik, majd négy év elteltével 18 órával korábbra kerül. Így míg tavaly 21-én késő délután volt, idén, mivel 2020 szökőév, már 20-án éjfél előtt bekövetkezik a napforduló – magyarázta Mosoni László, a Kaposvárhoz közeli Zselici Csillagpark vezetője.

-------------------------------------a cikk lentebb folytatódik------------------------------------------

Legyen lapos a hasa!

A legtöbb ember a hasára hízik, és gyakran egy sikeres fogyókúra után sem tűnnek el a hasi zsírpárnák, az úszógumik.

Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >>

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szintén a naptárak az okai annak, hogy elvált egymástól a csillagászati jelenség és ünnepe. Az év legrövidebb éjszakája ősidők óta különleges, hiedelmekben gazdag nap volt. Természetesen a kereszténység is magába olvasztotta: Keresztelő Szent János születésére emlékeznek ekkor a hívek. A dátumot még a régi római naptár alapján tették június 24-ére, ami a maga idejében pontos volt. A későbbi naptárreformok következtében azonban elvált a csillagászati jelenség tényleges időpontjától. Így a napforduló rendre több nappal megelőzi a magyarul Szent János szláv nevéből Szent Iván-éjként, más európai nyelvekben pedig egyszerűen csak nyárközépként ismert ünnepet.

Szent Iván éjjelének népszokásai Európa-szerte többnyire a tűzhöz kapcsolódnak, ami az élet és a világosság győzelmét szimbolizálta a halál és a sötétség felett. A magyar falvakban is máglyát gyújtottak ekkor, körülötte énekeltek, táncoltak, a bátrabbak pedig át is ugrották – többnyire a lányok, de helyenként a legények is. Sokszor órákon keresztül dalolták a párosító nótákat, innen a mondás, hogy hosszú, mint a szentiváni ének. Voltak praktikák szerelmi, egészségi jóslásra és a nap időjárásából következtettek a várható termésre. A tűzbe dobott almának gyógyító hatást tulajdonítottak, az ajtóra kötött mezeivirág-koszorúról pedig úgy tartották, megvédi a házat a tűztől és elűzi a boszorkányokat és a kísérteteket.

Ossza meg:

Kövessen minket: