Erre a következtetésre jutott egy belga kardiológusokból és sportorvosokból álló csoport egy 2012-ben publikált tanulmányukban, amely jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki. A kutatók összefüggést állapítottak meg a szélsőséges állóképességi edzés és a jobb kamra akut megnagyobbodása és funkcionális romlása között közvetlenül az edzés után. Pontosabban a jobb szívkamra megnagyobbodását és csökkent funkcióját figyelték meg olyan sportolókban, akik több órás versenyszerű állóképességi sportokban vettek részt. A hosszmetszeti vizsgálatok azonban eddig nem erősítették meg a belga szerzők feltételezését, vagyis azt, hogy az állóképességi edzés a jobb kamra hosszú távú károsodását okozná.
A Saarlandi Egyetem sportorvosai most a Circulation című szaklapban közzétett kutatásukban állóképességi élsportolók szívének vizsgálatával tesztelték a 2012-es tanulmány eredményeit. A friss kutatás nem támasztja alá a belga orvosok hipotézisét: a saarlandi kutatócsoport nem talált bizonyítékot arra, hogy az évekig tartó, professzionális szintű állóképességi edzés bármilyen kárt okozna a jobb szívkamrában. A saarbrückeni kutatók megerősítették, hogy a több évig professzionális szintű állóképességi sportot űző élsportolók szíve jelentősen nagyobb méretű és erősebb, mint a kontroll csoport tagjaié, de nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy hosszú távú károsodás, patológiai megnagyobbodás vagy funkcionális romlás érné a jobb szívkamrát.