Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Az állatterápia ma már tudományág, melynek lényege, hogy a terápiás állatokat – általában kutyát, macskát, lovat, vagy bármilyen szelíd emlőst, hüllőt, halat – használnak a szellemileg, lelkileg vagy testileg sérült gyermekek és felnőttek rehabilitációjában. Az állatterápiás kezeléseket általában nem önállóan, hanem más kezelések kiegészítéseként alkalmazzák.
Már Hippokratész is felfigyelt arra, hogy az állatokkal végzett közös tevékenység, például a lovaglás, gyorsíthatja a gyógyulás folyamatát. A témát elsőként dr. Boris Mayer Levinson amerikai szakpszichológus elemezte tudományosan az 1960-as években, amikor egy szellemi fogyatékos gyermek kezelésében a rendelőjébe vitt kutyája hozta meg az áttörést. Meglepődve tapasztalta, hogy a gyermek a kutya társaságában feloldódott, és hosszú idő múltán beszélni kezdett. A következő vizsgálatokra a korábban kényszerűségből vitt állatot szándékosan vitte magával, és a kisfiú állapota ennek hatására egyértelműen javult.
A pszichológusnak hamarosan követői is akadtak, és szakmai körökben vizsgálni kezdték az állatok és ember kapcsolatát. A kutatási eredmények egyértelműen igazolták, hogy az állatok pozitív hatással vannak az emberek testi-lelki-szellemi felépülésére. Bebizonyosodott, hogy az állatterápia az agy számos fontos területét stimulálja: gazdagodik az érzelmi központ, szinten tartható a beszédközpont, a mozgásért felelős agyi területek.
Az állatterápia alkalmazása kezdetben elsősorban angol nyelvterületen terjedt el, majd világszerte is egyre népszerűbbé vált. Ma már a legkülönbözőbb korosztályok, problémák és betegségek gyógyításában, illetve a rehabilitáció különféle területein nyújt segítséget. Idővel a terápiás célra alkalmazott kisállatok köre is bővült: szakmai tanulmányok számoltak be a teknősbéka, a halak, a papagáj vagy a nyulak terápiás jelentőségéről.
Hazánkban is fokozatosan nőtt az állatterápia iránti érdeklődés. 1996-ban alakult meg a Kutyával az Emberért Alapítvány, mely az elsők között alkalmazott speciálisan kiképzett kutyákat a terápiás foglalkozásokon, és 2001 óta állatasszisztált terápiás munkát is folytat.
2006-ban alakult meg a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség, mely összefogja az állatterápiával foglalkozó civil kezdeményezéseket.
Az állatterápia a segítőkutyák képzésének és alkalmazásának szabályairól szóló 27/2009. (XII. 3.) SzMM rendelettel kapott jogi hátteret. Ennek köszönhetően hivatalosan is bevihetők a vizsgázott segítőkutyák a közművelődési, oktatási, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, rehabilitációs intézményekbe.
Az állatterápia két módszerét különböztetjük meg: az állatasszisztált aktivitást, illetve az állatasszisztált terápiát.
Az állatasszisztált aktivitás során nem feltétlenül szükséges a szakemberek közreműködése. Az állatok, többnyire kutyák segítségével végzett terápia célja a foglalkozásban részt vevők életminőségének, életkedvének, hangulatának javítása, a fizikai és szellemi aktivitásuk növelése.
Az állatasszisztált terápia szakmai protokoll alapján, szakemberek közreműködésével történik. Célja a páciensek fizikai, érzelmi, szociális, kognitív funkcióinak javítása valamely, bizonyos kritériumokat teljesítő állat segítségével. A beteg a terápiás csapat segítségével alakít ki kapcsolatot az állattal (ez lehet simogatás, etetés, sétáltatás), s az ennek hatására megváltozó állapotát kontrollcsoportokhoz, vagy saját, a terápia megkezdése előtti állapotához viszonyítva értékelik.
Az állatasszisztált terápiás foglalkozás lehet rendszeres látogatásokon alapuló, illetve az állat állandó jelenlétére alapozott terápia is.
Az állatterápia jótékony hatásai
Az állatokkal való kapcsolat jótékony hatása sokrétű: a lovaglás például nemcsak a mozgáskoordinációt javítja, hanem ritmikusságának köszönhetően a beszédzavarok kezelésénél is hasznát veszik. A kutyák különösen sokoldalú terápiás hatást fejtenek ki, mivel képesek a testbeszéd felismerésére, érzékenyek a szemkontaktusra, a gesztusokra, a figyelemre, így a beszélni nem tudó gyermekekkel is képesek kommunikálni, illetve játékosságukkal, elevenségükkel mozgásra ösztönöznek.
A vizsgálatok kimutatták, hogy az állatok jelenléte a stresszmutatók – kortizolszint, vérnyomás, pulzusszám – csökkenését eredményezi, normalizálható a légzésszám is, sőt az állatok jelenlétében a fájdalomérzet is csökken. Bizonyos vizsgálatok szerint az állatterápia javítja a gyermekek immunrendszerének működését is. Más kutatások azt találták, hogy a cukorbetegség is jobban kezelhetővé válhat, illetve szerepe lehet a szövődmények megelőzésében.
Az állatoknak szorongáscsökkentő hatásuk is van, melyet a súlyos betegek kórházi, műtét körüli ellátásában egyes külföldi egészségügyi intézmények előszeretettel ki is használnak. A velük töltött idő enyhíti az egyedül élő emberek magányát, segít a rossz közérzet, a lehangoltság leküzdésében. Az emberek pszichés jólléte szempontjából fontos a feltétlen elfogadás, a követelések nélküli szeretet, amit egy állat meg tud adni, hiszen például egy kutya a teljesítményétől függetlenül örül a gazdája hazajövetelének. Képes az érzelmek felismerésére, és az ennek megfelelő együttérzésre, ezért olyan társaságot tud nyújtani, ami csökkenti a magányérzetet.
Az emberek sokkal könnyebben kapcsolatba lépnek egy állattal, mint egy másik emberrel. A velük való kapcsolat minden kockázattól és elvárástól mentes, a kapcsolatteremtést az IQ sem befolyásolja, ami különösen a mentálisan sérült vagy súlyos pszichiátriai betegek kezelésében előnyös. Az Alzheimer-kórban szenvedő idősekre is általános idegnyugtató hatásuk van, szociális interakcióikat jelentősen javítják.
Egy állat hatására az emberek nyitottabbá válnak, nő az önbecsülésük, a függetlenség iránti igényük, a felelősségérzetük, biztonságérzetük. Az elesettek is átélhetik a valakiről való gondoskodás érzését, ami segíthet a depresszió megelőzésében.
A gyógyítás mellett a gyógyíthatatlan betegségekben szenvedők számára is segítséget nyújt egy-egy kisállat, mivel folytonos figyelme és szeretete, s a róla való gondoskodás lelki feltöltődést, energiát adhat számukra.
Az állatterápia számos jótékony hatása mellett azonban a szakemberek felhívják a figyelmet egy lehetséges veszélyre: a terápia során vigyázni kell, nehogy a betegek kisállatok iránti, akár mániákus rajongássá fokozódó szeretete az emberi kapcsolataik rovására menjen.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
