A kutatás során a szakemberek 291 aktív harcművészettel foglalkozó sportolót hasonlítottak össze 44 már visszavonult sportolóval, illetve 103 olyan személlyel, akik sosem űztek ilyen sportot. Az alanyoktól vérmintát vettek a kutatás kezdetekor, majd évi rendszerességgel, emellett MRI-vizsgálatot végeztek rajtuk, továbbá memóriájukat és gondolkodási képességüket is felmérték.
A vérmintákban alapvetően két agyi fehérjét néztek a tudósok, az egyik a tau fehérje, a másik a neurofilament könnyű lánc fehérje volt, és az eredmények azt mutatták, hogy mindkettő szintje magasabb volt azoknál, akik aktívan űztek valamilyen küzdősportot. A neurofilamnet könnyű lánc szintje összefüggést mutatott azzal, hogy az adott sportoló az elmúlt két hét során mennyit boxolt, a tau szintje pedig azokban a sportolókban volt különösen megemelkedett, akiknél a talamusz térfogata 7 százalékos csökkentést mutatott. A talamusz az alvásszabályozásért, az öntudatért, az éberségért, a gondolkodási képességért és a nyelvi készségekért felel, emellett az agy többi területére is jeleket küld, vagyis egy igen fontos agyterületről van szó, mely úgy tűnik, a küzdősportot űzőknél károsodást szenvedhet.
A kutatók abban bíznak, hogy a jövőben sikerül majd pontosabb mértékben meghatározni az esetleges agysérüléseket, és így objektívebb képet lehet majd kapni arról, valójában mekkora veszéllyel járnak azok a sportok, ahol a fejsérülések igen gyakoriak.