válaszok: szex, pszichiátria

24 éves tanácstalan lány vagyok. Az a sejtésem, hogy aszexuális vagyok. Egyáltalán nem szoktam a szexre gondolni és fantáziálgatni sem. Úgy érzem, hogy belőlem kihalt a szexualitás (ha volt bennem egyáltalán valaha).
A szüzességemet 17 évesen veszítettem el, 9 hónap együttjárás után, inkább ezt is csak a kíváncsiság miatt tettem, és persze a fiú miatt sem akartam tovább húzni az időt. 4 és fél éve nem volt párkapcsolatom. Ebből az első két év szexmentes volt, valahogy nem éreztem szükségét. Nem voltam lelki válságban, nincs szó ilyesmiről. Később úgy gondoltam, hogy én is nekiállok nemi életet élni, ahogy mindenki más is teszi körülöttem. Aztán jöttek sorra a srácok, általában csak egy alkalomról szólt a dolog, de volt olyan is, akibe nagyon szerelmes voltam (ő nem volt belém), vele többször is voltunk együtt. Ezek az egyéjszakás kalandok főként kísérletezgetések voltak részemről.
Férfi eddig összesen kb. 3 kisebb orgazmust okozott nekem egész életemben. Maszturbálni szoktam, de csak a csiklómat izgatom. Az önkielégítést nem élvezem, csak az eredményt, az orgazmust. Próbálok ezért minél hamarabb, „túlesni” a maszturbáción.

Kezdetben a tudatlanságomnak tudtam be minden kudarcot. Kerestem az okokat, hogy velem van-e a baj az ágyban, vagy a férfiakkal, mert nem jön az orgazmus. A barátaim mondogatják, hogy még nem találtam meg a megfelelő partnert a szexhez. De mi van akkor, ha azért nem, mert belém az van ”kódolva”, hogy nekem nem kell szex, úgy, mint egyesekbe a homoszexualitás. Félreértés ne essék, nem a lányokhoz vonzódom. Lánnyal nem tudnám magam elképzelni. Érzelmileg én is vágyom egy férfira, de éppen ez a bökkenő, hogy csak érzelmileg. Csókok és simogatás. Úgy érzem, hogy beérem ennyivel, több nem kell! A férfiakhoz is csak barátként szoktam közeledni. Valahogy a barátságot többre tartom a párkapcsolatnál. Érdeklődök az emberek iránt, ki mit érez, ki mit gondol, és nem csak a szexről. Nem vagyok zárkózott típus.
Olvastam szexkönyveket, hogy tájékozottabb és ügyesebb legyek a témában, vagy hogy változzanak az érzéseim, gondolataim a szexszel kapcsolatban. Nem ítélem el, nem tartom undorító dolognak, csodálni tudom, hogy mások odáig vannak érte, de én miért nem? Nekem olyan semleges az egész. Nem jó, nem rossz. Csak van. Főként a másik miatt. Alkalmi szexpartnereimet szívesebben elégítem ki orálisan, mint hogy befogadva őket, rendes nemi aktus során jussanak el a csúcsra. A szexben adok, mert belátom, hogy másoknak ez fontos dolog, de nem vágyok kapni. Művelem, de nem élvezem. Vagy csak az orgazmushiány miatt van mindez? Lehet, hogy tudat alatt lemondtam már arról, hogy nekem orgazmusom legyen? De akkor hol maradnak a nemi vágyak?

Genetikailag vagyok ilyen, vagy ez valami lelki betegségre vezethető vissza? Mondják, hogy az aszexualitás a neveltetés miatt is lehet. Nálam ilyenről nincs szó. Fogamzásgátló tablettát szedtem, azt is abbahagytam, hogy ne fogja vissza (az amúgy sem létező) nemi vágyamat. Persze semmi változás. Vagy egyszerűen kiábrándultam ebből a szexorientált világból? Ez betegség, amit gyógyítani lehet/kell, vagy fogadjam el magam ilyennek? Lehet/kell ezen változtatni? Kihez fordulhatok ezzel a problémával?