válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Egy semmirekellő partner, aki csak bizarr pornóra használ
Világ életemben tanultam, mellette dolgoztam, megharcoltam mindenért, albérletben laktam főiskolás leánytársaimmal. Szüleimet támogattam és szerencsére napi szinten tudtam tartani a kapcsolatot érdemes barátaimmal. 29 éves olasz párommal 10 hónapja élünk együtt Dél-Olaszországban. Az első 3 hónapban, amíg nem a szüleivel egy városban laktunk minden szép es jó volt. Kedves volt, mosogatott, szerette a rendet, mindig kellő érdeklődést mutatott a világ történéseivel kapcsolatban. Megígérte, hogy segít munkát keresni. Később a szülei vettek neki egy lakást és most egy utcában lakunk velük. Rettenetesen ránk van telepedve az anyja. Átjön beágyazni, megfőzni a fiának még amikor alszom. Mivel mindig mindenért ő akart megharcolni a fia helyett, a mai napig semmi felelős férfi magatartás nem alakult ki benne, minden számláját az anyuka fizeti, engem meg lehord mindennek: hogy nem dolgozom, miközben 10 hónapja zokogok hetente, hogy jöjjön velem a fia munkát keresni. (Már háromszor "szakítottam" emiatt, mert pl. fizetnem kell az otthoni diákhitelem, és pl. végtelenül fontos nekem hogy emberek között legyek, ne elbutulva üljek egy szobában). Minden hivatalos ügyet az anyjával kell intézzek, mert ő csak halogatja hónapról hónapra. Gyomoridegem lett a szégyentől, hogy még egy tusfürdőt sem tudok venni, és attól, hogy a beteg szüleimnek 2 év segítség után semmit nem tudok adni. Depressziós lettem a bezártságtól (tengerparton lakunk és kétszer volt velem a tengernél, egyszer sem mutatta meg a várost, de még a környező utcákon sem voltam). Az, hogy egy hülyével élek, akit a számítógépes játékokon kívül semmi nem érdekel, legkevésbé az, hogy megőrülök a lakásban úgy, hogy egy héten egyszer hagyom el. És ugye csak ő van nekem itt. Nem tudom mit kéne tennem. Doktor úr szerint határozottabban kéne kiállnom magamért, vagy jobban tűrnöm az életet, mert ugye ez már csak ilyen, mindenkinél vannak eltűrendő problémák? Vagy belátni azt, hogy olyan emberrel nem lehet együtt élni, aki nem látja a másik ember örömeit, félelmeit, és mindig csak ígérgeti a változást. És sajnos talán jobb egyedül, és boldognak lenni a lassan le-lemaradozó barátokkal. A második problémám szexuális jellegű. Romantikus alkat vagyok az ágyban is, igénylem az odafigyelést, és hogy éreztessék, hogy nő vagyok. A párom viszont nőies az ágyban, mindig transz-, pisi-, maszturbálós pornót akar és a csúnya beszéd mellett valamit a fenekébe....és egyre nehezebben bírom az ilyen dolgait elviselni. Doktor úr szerint ez átmeneti, vagy még 5 év múlva is férfiszerepet vár el tőlem?
Egy kétségbeesett 26 éves lány Olaszországból
Kedves Hölgyem!
Amit leírt, annak alapján már „csak” az a kérdés merül föl, hogy mi tartja Önt ebben a kapcsolatban? Nem kielégítő a szex és nem kielégítő a kapcsolat általában. Kérdés, hogy Ön miért ilyen passzív – hogyan létezik, hogy nem volt a környéken, a tengernél - ha másképpen nem, egyedül. Persze, nem tudom, mekkora helyen laknak – tudjuk, az olasz dél kis falvai meglehetősen konzervatívak… Soraiból úgy érzem, a folyamat dinamikája arról szól, hogy ebben a kapcsolatban Ön egyre inkább háttérbe szorul, az igényei egyre kevésbé érvényesülnek. Ez a folyamat a legritkább esetben fordul meg „magától” – ha változást akar, Önnek kell kiállnia magáért. Ha egy helyzeten változtatni akarunk, az első lépés, hogy magunknak kell változtatnunk a magatartásunkon.