2024. December 11. szerda
Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
A 2012-es világvége jóslatoktól rettegek!
Három hónapja szültem, így családunk már egy 4,5 éves kislánynak és egy 3 hónapos kisfiúnak örülhet. Rajongva szeretem őket, talán túlzottan is, a férjem is - bár ő a maga férfias módján. Férjem közvetlenül a kisfiunk születése után külföldön kapott munkát, így egyedül maradtam a két gyerkőccel. A kezdeti 2-3 hét nehézsége után mostanra szépen beállt egy viszonylagos napirend, lányom féltékenykedését is - ami a velem szembeni ellenkezésben és dacban jelenik meg - viszonylag jól tudom kezelni. Minden jól alakult, a férjem is hazajön hathetente. De pár napja egy újságcikk elolvasása után (2012- Itt a vég?), olyan pánik tört rám, hogy aludni keveset, enni még annyit sem tudok, állandósult a gyomorfájásom hányingerrel társítva. Nem tudom kiűzni a szívemből a félszet, hogy elveszíthetem őket, vagy bármi bántódásuk esik, esetleg ne érhetnék meg a tisztes öregkort. Eddig életvidám, minden mókában részt vállaló lány voltam, sokat jártunk kirándulni, sportolni, táncolni, most meg folyamatosan rettegek, mi lesz, ha esetleg tényleg bekövetkezik valami rettentő. A családom hülyének néz szó szerint: „tiszta hülye vagy, hogy ilyen cikket elolvasol és el is hiszed” - én meg tudom, hogy tényleg hülyeség olyanon aggódni, amit nem tudok befolyásolni, vagy esetleg meg sem történik. De a kő továbbra is feszegeti a gyomromat, és sírógörcsök törnek rám. Két napja napi 2x1 szem feszültségoldót szedek - nem orvosi javaslatra - akkor kicsit könnyebb és tisztábban is látok, de nem szeretnék állandóan gyógyszeren élni. Ahogy múlik a hatása, jön az aggódás - rettegés a gyerekekért, pánik a jövőért, én pedig szeretném visszakapni a régi önmagamat. Így leírva ez egészen luxushisztinek tűnhet, de én nagyon szenvedek miatta.
Sz. Zsuzsi
Kedves Zsuzsi!
A maja változat szerint 2012-től egy sokkal jobb világ köszönt ránk :) A csillagászok szerint a korábban feltételezett kisbolygó becsapódás ezúttal elmarad… Különben is – mi már, Ön is, én is, több jósolt világvégét is túléltünk már, közte a rettegett ezredfordulót is, majd csak megússzuk ezt a 2012-est is… És itt pontot is tehetnék – de tudjuk, hogy az ilyen szorongásokkal, félelmekkel szemben a racionális meggyőzés kevés. Ez azért van, mert ezek igazából valami egyéb, személyes okból keletkező, „szabadon lebegő” szorongás lecsapódásai. Hasonlók ahhoz, mint amikor valaki folyton kisebb „katasztrófák” bekövetkezésétől fél – pl. a vonat, amire felszállok, kisiklik, a repülő lezuhan, a híd leszakad –stb.-stb. Ezekre a félelmekre az a jellemző, hogy nem lehet azt mondani rájuk, hogy teljes képtelenségek – hiszen vonat-, illetve repülőszerencsétlenségek valóban történnek. Arra sem tud senki garanciát vállalni, hogy biztosan nem lesz világvége az elkövetkező 10-20-100 évben. Csak hétköznapi fatalizmussal lehet ezeket a dolgokat kezelni. Ha folyton azt nézzük, nem esik-e tégla a fejünkre – ami nagyon kis eséllyel bármikor előfordulhat – akkor egyszerűen lehetetlenné válik az életünk. Tehát tudom, hogy a racionális meggyőzés kevés – a családjának nem is sikerült Önt megnyugtatnia. A megoldás csak az lehet, hogyha sikerül megtalálni szorongásai valódi, személyes okát. Ez sikerülhet esetleg önállóan is, ha kicsit átgondolja az életét, a körülményeit, a várható jövőt – de tekintettel arra, hogy ha jól veszem ki az e-mailjéből, elég sokat van egyedül, ezt ebben a helyzetben kevésbé javasolnám. Járhatóbb út lehet, ha van valaki olyan személy, akiben megbízik és aki megérti, hogy nem a győzködés a megoldás. Ha ilyen személy nincs a közelben, vagy nem sikerül vele sem megoldani a problémát, akkor javasolom szakember felkeresését. Az „öngyógyszerelést” , illetve a családtagok, szomszédok, ismerősök által „felírt” gyógyszerek szedését viszont nagyon ellenzem, mert már rövidtávon is komoly következményei lehetnek, hosszabb távon pedig különösen nem szerencsés orvosi ellenőrzés nélkül gyógyszereket szedni. Ez egyben arra is példa, hogy Önnél is az a helyzet, hogy szinte egész nap nagyon szorong valami távoli, nagyon kis valószínűségű eseménytől – miközben a valódi kockázattal járó „öngyógyszerezés” eszébe sem jut…
A vital.hu kapcsolódó cikkeit az alábbi címekre kattintva olvashatja el.
A szülés utáni depresszió
A pánikbetegség
Ha szorít a nyúlcipő: az agorafóbia
Feszültség alatt: stressz
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
