válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Paranoiára gyanakszunk
Családunkban egy igen kényes probléma merült fel és nem tudjuk, hogyan reagáljunk. Az unokatestvérem élettársa (igen stresszes, sokat dolgozó középkorú nő) valószínűleg beteges féltékenysége túllép a józan határokon: A párja családjának MINDEN tagját elmarja mellőle, sem telefonálni, sem e-mail-ezni, sem egyedül eljárni nem engedi őt. Legutolsó cselekedete egy gyalázkodó levél volt az unokahúgom (a párja saját lányának) a barátjához. Természetesen engem is meggyanúsított és lesajnált a levélben, de én nem reagáltam rá. Azelőtt a párja volt-élettársát is zaklatta, szintén levélben, meg is fenyegette, hogy szálljon le az unokatestvéremről. Érthetetlen, hiszen az unokabátyám soha nem lép félre, becsületes és nagyon jószívű ember. Mi, a rokonai, nagyon félünk, hogy rosszabbodik a helyzet, paranoiára gyanakszunk.Tanácsra lenne szükségünk, hogy mi lenne a helyes viselkedés ilyen helyzetben? Ignoráljuk-e vagy válaszoljuk meg keményen, kikérve magunknak a stílusát? Nem szeretnénk, ha az unokatestvérem sérülne a mi válaszunk folytán, de még azt sem tudjuk, hogy őneki vajon tudomása van-e ezekről a kirohanásokról, támadásokról. A telefonját nem ő veszi fel, soha nincs egyedül és a stílusból ítélve még az sms -eit sem ő válaszolja meg. Nagyon aggódunk érte, de nem szeretnénk ártani, viszont tétlenül nézni sem lehet!
Rónay-család
Kedves Kérdező!
Az unokatestvérük helyett, illetve nélküle nem tudják megoldani ezt a problémát. A személyre szóló támadásokat ugyanakkor higgadtan, de határozottan vissza kell utasítani. Az unokatestvérét pedig el kéne küldeni egy szakemberhez, mert a „közvetett” diagnózist csak elég sok adat birtokában lehet egyáltalán megkísérelni. Az esetleges megoldásra pedig csak így lehet javaslatot tenni.
A vital.hu kapcsolódó cikkét az alábbi címre kattintva olvashatja el
A paranoiások köztünk vannak