válaszok: szex, pszichiátria

Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol

Unalmas együttlétek, vagy tartalmas egyedüllétek
50 éves nő vagyok. Hosszú évek óta kezelnek pánikbetegséggel, depresszióval. Szerencsére a pánikbetegség jó ideje nem jelentkezett, a depresszió is a jelenlegi gyógyszerekkel nem okoz különösebb gondot a mindennapi életben. Sajnos anno a pánikbetegségemre találtam egy "csodaszert" az alkoholt. Nem ajánlom.... Mire feleszméltem szép alaposan zugivó alkoholista lettem. Minél inkább harcoltam ellene annál rosszabb lett a helyzet. A megoldás az volt mikor "feladtam" a küzdelmet és az A. A. segítségével 10 évig nem ittam. Remekül éreztem magam. Nagyon korán elváltam, egy fiam van, nős és egy 2 éves kis unokám. Volt néhány kapcsolat az életemben, de végül is egyedül éltem évekig ill. míg a fiam nem költözött el vele. Remek, különlegesen jó a kapcsolatunk. Kb. 3 éve megismertem valakit, aki egy nagyon rendes, segítőkész, kedves ember... nagyon vágytam egy társra. Úgy gondoltam működni fog. Sosem voltam lángolóan szerelmes, de szerettem. Ma is szeretem. Azt nem szeretem, ahogy élünk. Nincs közös hobby, mondjuk az olvasáson kívül, ami nem igazán társas tevékenység. Van egy hétvégi háza, amit imád. Eleinte én is szerettem, ma már szinte félek lemenni. Ott arról szól az élet, hogy pénteken megérkezik mindenki és iszik amíg lent van, ami nekem nagyon nem jó. Vissza is estem ostoba módon, alig tudtam kikecmeregni. Nagy pofon volt. Szintén nem jó, hogy ő nagyon távol áll az alkoholizmustól, de kimondottan ínyenc módon, ami teljesen normális szeret esténként 1-2 pohár finom bort meginni. Olyan rosszul érzem magam időnként. NEKEM nem jó az ital pozitív oldalát látnom, kimondottan örültem mikor én csak a borzalommal tudtam összehozni az italt és nem a jókedvvel, társasággal. A másik hogy nem igazán tudunk beszélgetni. Nekem hiányoznak a NAGY beszélgetések érzésekről, a legbensőbb titkainkról, vágyom a bókokra, dicséretre. Tudom a tettek többet számítanak, de szerintem egy nőnek erre is szüksége van... Tavaly két nagy tragédia ért. 6 héten belül meghalt a bátyám majd édesanyám. Úgy éreztem, egyedül vagyok, nincs mellettem. Szótlanul ültünk estéket egymás mellett. Most újra itt a tavasz. Ő amikor csak teheti irány a telek. Fura módon ilyenkor megkönnyebbülök és jó 2-3 nap egyedül. Fáradt is vagyok 2 állásom van, tanulok, unokázok (ami remek). Szeretek úszni járni hétvégén, sétálni, pihenni, olvasni. Egyik hétvégén pont arra gondoltam de hisz' pont úgy élek, mint mikor egyedül éltem, csak + terhekkel.... Hónapok óta nem voltunk szexuálisan együtt. Őszintén szólva nem is igazán hiányzik. Eléggé "unalmasak" voltak az együttlétek. Tudom, kellene erről beszélni, ki mire vágyik. Próbáltam. Úgy nézett rám mintha megőrültem volna. Szerinte ez teljesen normális így, hogy pontosan tudom mi lesz a következő mozdulata az ágyban. Hát ez egy érzéki skorpiónak nem igazán kielégítő. Azt is próbáltam elmondani, mint embert nagyon szeretem, de a barátjával nem akar az ember együtt élni. Egyelőre Budapestre köti a munkája. Ha a vidéki házából járna be, nem maradna semmi a fizetéséből. Attól is tartok, kimondom a végső szót és idővel megbánom... Örökre egyedül maradok a szőnyegrojtokat igazgató bolond, cicájának élő öreglánynak, akinek nincs szólni senkihez, bár már most is így van. Hiszen az nem beszélgetés hogy ki hoz holnap kenyeret ill. mi lesz a vacsora. Nekem nem. Természetesen beszéltem erről az orvosommal aki nagyon kedves, de leegyszerűsíti a dolgot. Döntsön. Úgy ahogy érez.
Dr. Vizi János