2024. November 26. kedd
Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Rendbe lehet még hozni a házasságomat?
27 éves férfi vagyok, a feleségem 26. Öt éve vagyunk együtt, négy éve együtt is élünk. Amikor megismerkedtünk, ő még szűz volt, és csak egy-két rövidke kapcsolata volt. Nekem jó néhány barátnőm volt, egy közülük évekig tartott és együtt is éltünk. A természetünk is nagyon különböző, ő visszahúzódó és félénk, míg én szeretek a középpontban lenni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a kapcsolatunk igazán jó volt, igazi veszekedésre nem is emlékszem. A szexuális életünket is jónak tartom, bár mindig nekem kell kezdeményezni és új dolgokat javasolni, de átlagosan heti kétszer összejön és olyankor több orgazmusa is van.
Néhány héttel ezelőtt azonban közölte, hogy egy kollégájába szerelmes. Egyszer randiztak csak és akkor csókolózásig jutottak, de úgy érzi, hogy inkább vele szeretne lenni, bár engem még szeret. Másnap bocsánatot kért és szakított a fiúval. Sokat beszélgettünk és elmondta, hogy már néhány hónapja azt érzi, hogy a kapcsolatunk nem elégíti ki, szeretné kipróbálni mire képes egyedül, és úgy érzi, mintha az apja lennék és nem a férje. Azt, hogy mindig az van, amit én akarok, már korábban is megkaptam tőle, de konkrétumot egyszer sem tudott említeni. Ugyanakkor szeret engem, így nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen.
Kicsit értetlenül állok a problémái előtt, mert éppen az ő ellenállásán szoktak megbukni azok a dolgok, amiket a kapcsolatunk felpezsdítésére találok ki (ágyon belül és kívül is). Tőle ilyesmit hiába is vártam eddig.
Bármit megtennék, hogy boldog legyen, de hiába nyaggattam, hogy mi az, amiben nekem kellene változnom, nem tud válaszolni. Eleget keresek, ajánlottam, hogy hagyja ott a munkahelyét és tanuljon, amit csak akar, vagy keressen olyan elfoglaltságot, ami igazán tetszik neki, de ez sem villanyozta fel. Most pszichológushoz akar menni, talán az majd segít a gondolataiban rendet tenni. Ennek alapvetően örülök, de nem tudom, hogy kibírom-e, míg megszületik a döntés. Eddig mindig magam irányítottam a sorsomat és már-már ott tartok, hogy a válás is jobb lenne, mint így vergődni. Az állandó agyalástól a gyomrom folyamatosan görcsben van, alig tudok enni, aludni.
Mit gondol, rendbe lehet még tenni a dolgainkat, vagy a nejem tapasztalatlanságából adódó kíváncsisága előbb-utóbb úgyis a válásunkat eredményezi?
B
A párkapcsolati problémákat nem lehet pár sorban leírni – még kevésbé lehet pár sorban megoldást javasolni rájuk. Azonban már ebből a pár sorból is gyanítható, hogy talán valóban kissé elbillent az egyensúly. Mindent Ön kezdeményez, javasol, intéz, még a munkából is „kivenné”, stb. stb. Nyilván ez nem az Ön „hibája” – ketten alakították így a helyzetet. De úgy tűnik, valóban Ön viszi ebben a kapcsolatban a „felnőtt” szerepet, aki a saját életét is jól irányítja, a házasságról is határozott elképzeléseket közvetít és még abban is Ön dönt, hogy aktuálisan mi legyen, hogy legyen akár az ágyban, akár az ágyon kívül. Ugyanakkor a felesége inkább bizonytalan, határozatlan, passzív, sodródó. Nem ismerem a felesége lánykori életét, de abból, hogy mindössze 21 éves volt, amikor összejöttek, feltételezhető, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid ideig élt egyedül, felnőtt életet.
Azt javaslom, hogy beszéljék meg ezt a helyzetet, nehogy úgy tűnjön, egyszerűen „levette a kezét” a nejéről. Azután pedig Ön álljon ágy kicsit „hátrébb”, engedjen teret a feleségének, még akkor is, ha nem ért teljesen egyet vele abban, amit és ahogy tesz. Ne nyaggassa, ne tegyen meg bármit a boldogságáért – hagyja, hogy most ő találgassa, próbálgassa, mit is szeretne.
A pszichológus kezdetnek jó ötlet – ha gondosan választják ki – de azt gondolom, előbb-utóbb párterápiára kellene sort keríteni.
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
