2024. December 03. kedd
Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: párkapcsolati tanácsadás
Máriás Móni párkapcsolati tanácsadó válaszol
Egy másik lány „barátság” címén próbál kettőnk közé furakodni
Azért fordulok Önhöz, mert nagyon kevés tapasztalatom van a párkapcsolatban és még elég fiatal is vagyok (21). Arról lenne szó, hogy barátommal immáron majdnem másfél éve vagyunk együtt és ebből több mint 10 hónapja együtt élünk. Eddig is voltak problémáink, de valahogy mindig sikerült túljutnunk rajtuk. Az utóbbi két hétben azonban úgy érzem egy olyan probléma állt közénk, mely végül szakítást fog eredményezni. (számos egyéb dolog is hozzájátszik természetesen, de én most csak erre az egyre szeretnék kitérni). Barátomnak is én vagyok az első komoly kapcsolata, így neki sincsen nagy tapasztalata. Van neki egy nagyon jó barátnője, akit igazából húginak hív. (amúgy egyke gyerekként nevelkedett, 2 éve született egy kis öccse). Szóval ezzel a lánnyal nagyon hosszú ideig állandóan együtt lógtak, aztán összevesztek elég csúnyán, és egy évig nem is beszéltek egymással. Ekkortájt jöttem én a képbe. Barátomról az első hónapban kiderült, hogy szívbillentyű elváltozása van. Minden egyes vizsgálatra elkísértem. Ez a lány viszont sehol sem volt. Aztán teltek a hónapok és nem is beszélgettek egymással- novemberben a barátom születésnapjára sem jött el. kb. 3-4 hónappal ezelőtt viszont felkereste békülési szándékkal barátomat, aki állítja hogy hosszú procedúra után bocsátott meg neki, és tesztelgette, hogy komolyak-e a lány baráti szándékai. Mindketten állítják, hogy semmiféle szexuális vonzódás sincs kettejük között. Én ezt el is hiszem a barátom részéről legalább is mindenképpen. Eleinte nem volt semmi gondom a kettejük kapcsolatával. Zavarni azért zavart, hogy elég sokat telefonálnak egymással, illetve ha hármasban taliztunk, akkor meg sokszor beszéltek közös régi emlékekről, de úgy hogy csak ők értsék miről van szó, és ha megkérdeztem mi történt, nem mondták el csak nevettek tovább. Nos ez egyáltalán nem esett jól, és meg is jegyeztem barátomnak, de mégis számtalan további eset volt rá. Így aztán egyáltalán nem volt kedvem találkozni ezzel a lánnyal, pedig sajnos már majdnem minden hétvégén össze kellett futni vele. A másik bajom vele, ahogy kezdtem egyre jobban megismerni, feltűnt hogy iszonyú beképzelt főleg arra hogy ő milyen szép, pedig egyáltalán nem is az. Ezenkívül elég megalázóan, lekezelően bánt a barátjával is, akivel már hét éve voltak együtt. Volt olyanra is eset, hogy mikor közöse 3-an voltunk buliban, bizony más srácok felé tekintgetett. Nekem ez sem tetszett, főleg hogy egy igen kedves fiúnak a lelkébe taposott azok után, hogy elmesélte neki a srác hogy átverte a barátnője. Akkor még úgy voltam vele, hogy rendben ezeket elnézem, mert engem végül is nem bántott. De aztán az utóbbi időben valahányszor ha nem értettünk egyet a barátommal, akkor mindig a barátom pártjára állt, vágta a pofákat, ha valami olyat mondtam. Aztán egyik nap hazajött a barátom és bejelentette, hogy a lánynak van két ingyen jegye külföldre és megyünk Svédországba. Legalább is akkor én úgy értelmeztem a dolgot, hogy 4-en megyünk, azaz a lány, a barátja, a barátom és én. Aztán találkoztunk a lánnyal és kiderült, hogy ő ezt teljes mértékben úgy gondolta, hogy csak ketten mennek, és barátom sem gondolt bele abba, hogy legalább engem elvigyen magával. Nekem ez iszonyú rosszul eset. Ezenkívül utána még volt pofájuk letagadni, hogy nem is úgy gondolták. Pocsékul éreztem magam. Egyáltalán nem gondolom, hogy ez normális dolog. Úgy értem a barátom ne menjen egy másik lánnyal külföldre, még ha nem is gondol úgy rá. Vagy nincs igazam? Aztán 2 hete pénteken együtt jöttünk haza ezzel a lánnyal, és elég bunkó lett velem. Szó szerint keresztül nézett rajtam, meg lenézett. Vagyis pl. amikor mondtam neki valamit, csak hümmögött és a mondatom közepén elfordult a másik utastársunkhoz és el kezdte kérdezgetni, meg folyamatosan úgy beszélt, mintha én nem léteznék, azaz kihangsúlyozta a barátomat pl.: hozok neked, közel leszek hozzád, és nem nektek, hozzátok. Nem is létezik a fejében a mi. Miután hazaértünk szóvá tettem az egészet barátomnak, persze nagy veszekedés lett a vége. Meg ilyen baromságot nyögött ki hogy nem tudna kettőnk között választani, aztán meg próbálta kimagyarázni, hogy én kényszerítettem ki belőle ezt a mondatot, és hogy tulajdonképpen nem is lehet minket összehasonlítani. Másnap sajnos buli volt nálunk és természetesen ez a lány is jött. Én teljesen magam alatt voltam egész nap, haragudtam a barátomra, erre a csajra és abszolút feszéjezve éreztem magam a közelében. Aztán persze sokat ittak, és elkezdődött a nagy "de szeretek mindenkit" jelenet. Persze előtte a lány már az összes fiú barátunkra rámászott és elég k˙....san viselkedett. Ezt többen is megjegyezték nekem a résztvevők közül, valamint hogy mennyire elviselhetetlen. Aztán az egész fokozódott, mert hogy elég látványosan ölelgetni kezdték egymást. Én mindvégig majd meghaltam a fájdalomtól. Egyszerűen nem bírtam feldogozni azt, hogy miért szereti ennyire ezt a lányt a barátom, mikor láthatóan nem érdemli meg. Azt sem bírom a mai napig felfogni, hogy miért nem vette le a csaj fejét azért hogy hogyan bánik az ő barátnőjével. "megbeszélték " a dolgot, mire a csaj azt mondta, hogy őt nem érdekli, hogy velem jóban legyen és ezért nem is fog tenni. Most nem azért, de milyen barát az ilyen? És még ennek ellenére sem küldte el a barátom... aztán megbeszéltem a barátommal, hogy nem kellene ennyire ölelgetnie meg ilyenek, mert az már túlzás, mire persze ő szerint: nem az. Természetesen a csaj tovább fokozta az egész szituációt azzal, hogy ráugrált, rögtön megölelte, ahogy nem engem ölelgetett a barátom, állandóan odaszólt neki, amikor mi beszélgettünk. Állandóan a középpontban akart lenni és egyértelműen sikerült is neki, mert az összes többi srác is ölelgette, meg fogdosta a kezét. És mindezt úgy, hogy még meg volt a barátja is. Ezek után eléggé k...nak tartom a lányt. Természetesen egyszer nem jött oda hozzám bocsánatot kérni, sőt még direkt úgy beszélt rólam, hogy halljam a dolgokat... már kedvem lett volna kiugrani az ablakon. És a barátom még mindig nem küldte el a fenébe... Egyre jobban fájt az egész, mert nem értem miért kötődik ennyire hozzá, ha tényleg nincs semmi a háttérben. Aztán megbeszéltük az egész dolgot és elmondtam barátomnak, hogy szörnyen viselkedett velem, mert annak ellenére, hogy felhívtam a figyelmét mennyire bánt engem tovább folytatta a dolgokat. Végül beismert pár dolgot bocsánatot is kért, én meg megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó ezzel a lánnyal több időt eltölteni mint ami szükségszerű és hogy a vele lévő kapcsolat és az ahhoz fűződő tettek ne legyenek romboló hatással a kapcsolatunkra. Ebben maradtunk. Aztán jött a múlt hét péntek, mikor barátom bejelentette, hogy be kell mennie ennek a lánynak a lelkét ápolgatni este 9-kor, mert akkor ért be a busza. Nah most ez azért volt rossz ötlet, mert másnap indultunk korán egy hatalmas megrakodott autóval Pestre, mivel költözünk fel. A lényeg, hogy barátom már hetek óta rengeteget dolgozik és iszonyúan kimerült. Ez többféleképpen kiütközött. Többször volt velem ok nélkül bunkó stb. természetesen maradtam, de kezdem megbánni a dolgot. Így nem ártott volna neki az alvás, mert hogy ugyebár mégsem tilthattam meg neki, hogy elmenjen, megegyeztünk, hogy sietni fog haza. 11kor írtam neki egy sms-t, hogy lassan induljon, mert vihar közeledik és semmi válasz nem jött mire egy óra múlva már meguntam és felhívtam, hogy azért válaszolhatott volna és erre kiderült, hogy egyáltalán nem is nézett a mobiljára, ami azért elég érdekes, pláne hogy az utóbbi időben mást sem csinált, mint hogy folyamatosan telefonálgatott, még volt, hogy a mondatom közepében is. Hát ez sem esett igazán jól. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy megszűntem neki létezni arra a pár órára. Aztán hazajött, persze megint vita meg harag. Másnap a hosszú út, megint én viselhettem el a nyűgösségét. Aztán nem bírtam tovább és felhívtam a csajt, hogy megmondjam neki, mennyire haragszom. Lehet ez nem volt a legjobb döntés a részemről, de a beszélgetés elég tanulságos volt, csak megint a barátom nem tanult belőle. A csaj végül is kibújt a felelősség alól, hogy hogy képzelte, hogy egy idegileg kimerült embert berángat a gondjai miatt. Egyébként ezt az egész szitut úgy rendezte meg, hogy kiprovokálta barátomból a találkozót, majd közölte velem a telefonban, hogy ez nem az ő felelőssége, hogy bement hozzá, meg ő honnan tudta volna, hogy így ki van merülve. Először is onnan hogy előtte egy héttel mondta neki már barátom, másodszor mert iszonyatosan látszik is rajta. Meg azt is behazudta, hogy nem tudta milyen korán indulunk stb. én ezeket elmondtam barátomnak, aki nem igazán reagált rá. Nem esett neki jól hogy ilyeneket mondott a csaj, pedig szerintem most már egyértelműen látszik, hogy csak kihasználja és nem viszonozza felé. Valamint azt is kifejezte, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy a mi kapcsolatunkkal mi van. A barátom meg pont az ő kapcsolata lerendezésében segített neki. Ezek után még mindig nem vált meg tőle.... én ezt nem értem... sőt természetesen megint mi veszekedtünk, hogy vegye már észre, meg miért nem cseszi le ezekért. Nekem ez borzasztóan fáj, mert nem ezt érdemlem....és ez a lány sem érdemli meg ezt a nagy figyelmet a barátomtól.... és én most úgy érzem, hogy többet is kap mint én, meg több kedvességet és törődést. És mindennek a sztorinak még mindig nem az a vége, hogy megszabadult volna ettől a csajtól, pedig már nem ezt kívánom, hanem most az van, hogy elege lett abból, hogy én ezeket felhozom, meg veszekszek miatta stb. Még annyit fűznék hozzá, hogy pont akkor kezdte el keresni barátom társaságát a lány újra, mikor a saját kapcsolata kezdett megromlani, és egyszer nekem be is vallotta, hogy nem akar egyedül maradni. Szerintem pontosan ezért akaszkodik a barátomra, mert neki kell a figyelme és szeretete, és engem ki akar fúrni. Önnek mi a véleménye az egészről, az egyes eseményekről? Megalapozottak a megbántódásaim és nézeteim? Ön szerint mit tegyek? Hogyan szabadulhatnék meg ettől a már rögeszmévé váló dologtól? Ön szerint szakítanom kellene a barátommal. De tudom, hogy tényleg nagyon szeret és én sem vagyok könnyű eset és ki is tart mellettem annak ellenére, hogy elég sokszor beteg vagyok (női betegségek). Nagyon el vagyok keseredve és nem tudom mitévő legyek.
Kedves Fiatal lány!
Semmiképpen nem szabad megengednie, hogy az események rögeszméssé tegyék. A leírt szituációkról az a véleményem, hogy mindez az Önök kapcsolatának próbatétele. Kibírja-e a szerelmük, hogy valaki folytonosan rongálni igyekszik azt. Vajon Önök valóban egymáshoz tartoznak, vagy a provokációk hatására kiderül, nem elég szoros a kapcsolatuk, és szétdúlható?
Javaslatom a következő: változtasson a saját viselkedésén, gondolkodásán! Tudja, nincs módunk változtatni a másik emberen: csak erőlködhetünk, erőszakoskodhatunk. Az a gond ezzel, hogy az erőszak vagy ellenállást, vagy viszont-erőszakot vált ki. Azt gondolom, félre kellene állnia, nem szabad harcolnia! Zárja ki az életéből ezt a kellemetlenkedő nőt! Ne találkozzon vele, ne szapulja őt kedvesének! Egyszerűen ne vegyen róla tudomást. Függetlenítse magát szerelme „jó barátnőjétől”. Tudom, ez Öntől nagyon sok önfegyelmet kíván, de higgye el, csak így van esélye arra, hogy kapcsolatukat megmentse! Ne kényszerítse szerelmét arra, hogy választania kelljen. Úgy látom, elég zűrös ez a „jó barátnő”. Bíznia kell abban, hogy párja hamar elunja majd a műsorait.
Amit fontosnak tartok, az, hogy Ön maradjon ki kettejük kapcsolatából. Ennek a nőnek az a célja, hogy tönkretegye az Önök együttélését. Ne segítsen neki azzal, hogy Ön is ellenségeskedik. Bízzon szerelmében, abban, hogy számára is az Önök kapcsolata a legfontosabb. Ha nem kényszeríti választásra, akkor világosan fog látni, és kiíródik a történetből ez az oda nem illő személy. Csak bízzon és szeressen!
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
