Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: párkapcsolati tanácsadás
Abortusz után szakított velem…
A probléma, amiben segítségét szeretném kérni, sajnos elég komoly. Teherbeesett a barátnõm. Nem védekeztünk, Õ pedig "elszámolta" magát. Nagyon nehezen ismerte be, gyakorlatilag úgy kellett rákérdeznem, félt tõle, hogy elítélem emiatt, vagy hogy otthagyom... De végül is tudtomra adta, én pedig elfogadtam és igyekeztem mindenben a pártján állni, nagyon szeretem Õt.
A gond ott kezdõdik, hogy csak ritkán nyílt módunk találkozni. Én egy teljesen más városba járok egyetemre, Õ pedig idén tette le az érettségit. Emiatt úgy érezte, hogy nem álltam ki mellette, pedig amit csak tudtam, megtettem, igyekeztem megtenni. Eljött az abortusz napja, és ezek után teljesen megváltozott a viszonyulása felém, elzárkózódott tõlem, szakítottunk. Vagyis otthagyott, azzal az indokkal, hogy nem érezte, hogy mellette állok. Tanácstalan vagyok, még mindig végtelenül szeretem, Õ pedig tudatomra adta, hogy "már a gondolattól is viszolygok, hogy a közelemben vagy". Szeretném visszaszerezni, nem tudom elfelejteni Õt, és valahol magamat okolom a történtekért. De nem tudtam mást tenni, soha nem vetette a szememre a problémáját, nem nagyon tudtam, milyen lelki folyamatok zajlanak le benne.
20 éves vagyok, Õ most töltötte be a 19-et. Kapcsolatunk stabil alapokon állt, nagyon közel álltunk egymáshoz, õszintén szerettük egymást, mégis így végzõdött. Szükségem van rá, de nem szeretném kínozni, biztos mély sebeket tépek fel benne. Egyszerûen bármit megtennék, hogy visszakapjam. O azonban nyíltan elutasítja mindenirányú közeledésemet. Mit tegyek? Mivel tudnék újra a bizalmába férkõzni? Ha kell, ha van értelme, várok rá! Minden gondolatom körülötte forog, nem bírom kiverni a fejembõl. Soha nem akartam megbántani, megsebezni. Lehet, hogy csak megijedt? Vagy csak magától fél, hogy nem tudna velem lenni? Össze vagyok zavarodva. Próbáljak meg eleget tenni akaratának, és hagyjam békén? Lehet, hogy még átgondolja, feldolgozza a történteket és visszafogad? Nem szeretném elveszíteni, mégis úgy érzem, elvesztettem.
Segítségét kérném, nagyon fontos lenne!!! Köszönettel:
Kedves Tamás!
Mélyen együtt érzek fájdalmával, gyötrõdésével. Félõ, hogy kapcsolatuk nehezen gyógyuló sebesülést szerzett. Felelõtlenek és ügyetlenek voltak. A következményeket viselniük kell, ami természetesen mindkettõjüknek sok szenvedést okoz. Most csak az Ön panasz-szavát hallom, de a kislány kínját és menekülési vágyát is átérzem. Szegénykém azt gondolja, ha nem találkozik Önnel, nem emlékezteti személye az átélt szenvedésekre, talán hamarabb felejt. Hagynia kellene, hogy begyógyuljon sérült lelke, teste. Most ebben nem tud neki segíteni, de õ sem tud segíteni Önön. Barátnõje úgy élte meg, hogy nem volt mellette a kétségbeesés, a mûtét idején, nem együtt szenvedték át ezt az idõszakot. Ezért arra ítéli, hogy most Ön is egyedül szenvedje el hibájuk következményét.
Idõt kell adnia barátnõjének! Ne keresse, ez most biztos nem okoz örömöt neki. Sõt, nem hagyja megnyugodni! Szeresse õt távolról, és várja meg, míg eljön az ideje, hogy higgadtan tudjanak beszélni az Önöket ért traumáról! Várjon és szeresse! Ez a tanácsom!
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
