Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: párkapcsolati tanácsadás
Zûrös párkapcsolat pánikbetegséggel
Azzal problémával szeretnék önhöz fordulni, hogy van egy párkapcsolatom, ami 7 éve tart és 6 éve élünk együtt. A párom 15 évvel idõsebb nálam, én 25 vagyok. Kb. 2 hónapja kiderült, hogy pánikbeteg, illetve depressziós vagyok. Szedem a gyógyszereket és járok kezelésre, de azóta szinte nem beszélgetünk. Nem érdekli, hogy mi van velem, mit érzek, késõn jár haza (állítólag dolgozik – ezt nem mindig hiszem el, de nem veszekedek, mert úgyis mindig kimagyarázza, vagy kiabál, én meg sírok, és ezzel le vagyok tudva).
Gyakran vannak rohamaim – ami fulladásban nyilvánul meg –, érzelmi kitöréseim – ami pedig sírásba torkollik. Azt mondja, nem érti meg ezt a betegséget, és hogy saját magamban kell elintéznem, mert csak én tudok segíteni magamon. Folyton cikiz minden miatt, mert feledékenyebb vagyok újabban, és mindenért megszól. 10-15 kg plusz van rajtam, mert rosszul emészt a gyomrom, ezzel is járok kezelésre, ezért is folyton cikiz, én persze mindenért sírok.
Dolgozom és közben levelezõn fõiskolára járok, és itthon nem mindig van erõm elvégezni a házimunkát, ezért is mindig kiabál. Meg azért, mert szerinte nem keresek eleget, és amit keresek, az nem fedezi a kiadásaimat – szerinte. Újabban nincs beleszólásom semmibe, mert szinte átnéz rajtam, és ha valami nem sikerül neki, akkor engem hibáztat.
Most azon gondolkodom, hogy elköltözöm tõle, mert már nem bírom tovább, már ezerszer próbáltam vele beszélni, és vagy elmegy otthonról, vagy kiabál. Kérem segítsen nekem, hogy mit tegyek, mert nagyon el vagyok keseredve. Köszönöm szépen.
Az a véleményem, hogy az önök párkapcsolata már nem tölti be azt a szerepet, amire egy kapcsolat szereplõi “szerzõdnek”. Hiszen azért vagyunk egymás mellett, hogy sorsunk örömeiben, bánataiban egymást támogatva védhessük, segíthessük egymást. Az örömöket nem kielégítõ egyedül megélni, azokban jó a másikkal osztozni. A problémákat pedig segítség, tanács, a másik látásmódja nélkül nehéz megélni, megoldani. Úgy gondolom, betegségei gyökerét lelke fájdalmaiban, félelmeiben kell keresnie. Amikor összeköltöztek, akkor önök mire szövetkeztek? Milyen elvárások, vágyak, remények hozták össze önöket? Mindezt én nem tudhatom, de tünetei arra utalnak, hogy ez a kapcsolat már nem tölti be a kezdetek biztonságot adó élményét.
Betegségei felteszik önnek az aktuális kérdéseket. Ön pánikbeteg… Vajon mitõl retteg? Fuldoklik… Mitõl? Rosszul emészt a gyomra… Mit nem tud “megemészteni”? Az a meglátásom, hogy minden betegsége hamarosan elmúlna, ha felhagyna ragaszkodásával, amellyel az ön számára megoldhatatlan, megjavíthatatlan kapcsolatba kapaszkodik. Meg kell próbálnia önállóan, a saját lábára állva újrakezdeni! Biztos vagyok abban, hogy tökéletesen kigyógyul minden betegségébõl, ha veszi a bátorságot és kilép ebbõl a kötelékbõl. Ön csodálatosan fiatal, ne akarjon betegségekbe menekülve megoldást találni mostani helyzetére! Szabaduljon meg lelki terheitõl, és ezzel egészségét visszanyerve alakítson magának olyan életet, amivel magára találva egészséges önbizalommal legyõzheti nehézségeit! Szurkolok!
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
