Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: párkapcsolati tanácsadás
Kevés a szex a kapcsolatomban. Mit tegyek?
23 éves nõ vagyok, párom 30. Két éve ismerkedtünk meg. Lehet, kicsit hamar, de másfél éve együtt élünk. (Páromhoz és szüleihez költöztem.) Nagyon jól megvagyunk párommal – már az eljegyzés is megtörtént idén, februárban – és szüleivel is, csak kedvesem részérõl több érzelmet szeretnék. Tudom, hogy szeret, csak nem igazán mondja. Sõt! Két év alatt, ha kétszer mondta… Pedig nekem szükségem van rá, igénylem az odafigyelést – mint minden nõ, azt hiszem. Nem kell naponta, de néha azért valamilyen módon jelezhetné, hogy fontos vagyok számára. Komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat, életre szólót szeretnénk, de ezek a „hiányosságok” meg is ölhetik azt. Úgy érzem, fél kinyilvánítani az érzelmeit. Még akkor is, ha kettesben vagyunk. Nem becézget, simogat – csak, ha mondom neki. Elég szörnyû, ha ilyet egyáltalán mondani kell. Hiszen az érzelmek nem „parancsszóra” mûködnek. Ha kérem, simogasson vagy mondja, hogy szeret, megteszi, de mégsem esik úgy, mintha magától tenné. Márpedig magától szinte semmit sem csinál. Egyedül este bújik hozzám, elalvás elõtt. Mindig egymást átölelve alszunk el. Ez az egy momentum van, amit szó nélkül megtesz.
Lehet, én reagálom túl az egészet, de nálam nagyon fontos helye van az érzelmeknek. Persze, meg kell tanulni, elfogadni a másikat olyannak, amilyen. De nem hiszem el, hogy néha-néha képtelen lenne néhány kedves szót intézni hozzám. Sajnos hasonló a helyzet az ágyban is. Egy évig kitûnõ volt minden, aztán kezdett csökkeni az együttlétek száma és az aktivitás is (az õ részérõl). Szinte csak én irányítok. Épp ezért szexuális életünk egyhangú, sivár. Semmi változatosság sincs benne. Ha javaslok valamit, mindig ez a válasz: „Fáradt vagyok.” De könyörgöm, minden alkalommal!? Még csak két éve vagyunk együtt… mi lesz késõbb! Igaz, nem minden a szex, de egy kapcsolat szerves részét képezi.
Sokszor próbáltam beszélni vele, levelet írtam ezekrõl a dolgokról, de hasztalan. Tisztában van az „elvárásaimmal”, még sincs semmi változás. Megvan mindenünk, szüleivel is felhõtlen a kapcsolat; szinte mintapár vagyunk. Csak a legfontosabb hiányzik… Pedig igazán nem vágyom sokra. Csak arra, figyeljen rám, adja tudtomra az érzelmeit! Ne tartsa magában, ossza meg velem! Hogyan lehetne tenni azért, hogy jobb legyen mind szavakban, mind tettekben? Köszönettel:
Kedves K.M!
Két mondatot emelnék ki levelébõl: „Nagyon jól megvagyunk párommal”, „Csak a legfontosabb hiányzik”. Melyik mondatát vegyem komolyan? Úgy gondolom, komoly hiányérzete van, így nem hiszem, hogy érdemes életre szólóan elköteleznie magát, hiszen elégedetlen azzal, amilyen társa érzelmi viszonyulása önhöz. Nehéz errõl külsõ szemmel véleményt alkotni, hiszen különbözõ módon nyilvánítjuk ki érzelmeinket. Van, aki sok szép szóval, érintéssel, és van, aki megbízhatóságával, hûségével mutatja ki szeretetét. Azt írja, tudja, hogy kedvese szereti önt. Tudja, vagy érzi? Ügyetlen lehet párja, ha ön nem érzi az õ szeretetét.
Komolyan gondnak látszik, amit a szexuális életükrõl ír. Az a véleményem, hogy egy harmonikus kapcsolatban nem romlik meg a szerelmi együttlétek színvonala. Ha partnere nem hajlandó megbeszélni a gondjaikat, illetve nem akar változtatni, akkor nem sok örömük marad majd egymásban. Kibeszélni a fájdalmas érzéseket – csak ez lehet a segítség!
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
