Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: párkapcsolati tanácsadás
Távkapcsolat
Én egy 18 éves lány vagyok, 21 hónapja élek párkapcsolatban. A probléma azonban egyre több. A barátom Gyõrbe jár fõiskolára, én pedig tõle 50 kilométerre járok gimnáziumba. Egy városban lakunk, de mivel kollégista, így csak hétvégente jön haza. Ettõl nagyon féltékeny vagyok, hiszen nem látom, mikor mit csinál. Állandóan mondom neki, hogy ne menjen bulizni, bár tudom, hogy ezt úgysem akadályozhatom meg. Ezen rengeteget veszekszünk, és lassan úgy érzi, mindent meg akarok neki tiltani. Pedig szerintem ez nem így van, és szeretném hogy jól érezze magát, de valamiért mindig a féltékenység beszél belõlem.
Ezen kívül olyanokon is összeveszünk, hogy mikor pénteken hazajön, azt akarja, hogy menjek el a barátnõimmel bulizni nélküle, mert szerinte az a normális, hogy amikor õ hazajön, nem vele töltöm az estét, hanem a barátaimmal. Szerinte egy párnak kell külön is bulizni és ezzel talán még egyet is értek, de nem teljesen, mert nálunk igazából egy távkapcsolatról van szó, és én szeretnék minden pillanatot kihasználni, hogy vele lehessek. Úgy tûnik, ezt õ nem így szeretné.
Tényleg én fogom fel a dolgokat rosszul? Vagy nem illünk össze, mert más értékrendünk van? Ezekben a kérdésekben szeretném a tanácsodat kérni, mert félek, hogy a kapcsolatunknak ez a féltékenység fog véget vetni!
Kedves Bea!
Sokszor találkoztam a „távszerelem” gondjaival. Úgy látom, te is ezzel kínlódsz. Mindketten új körülmények közé kerültetek, és ez önmagában is nehéz helyzet. Be kell illeszkedni egy új, ismeretlen világba. Fel kell ismernetek, meg kell találnotok helyeteket egy új környezetben. Nagyon sok benyomás, élmény (pozitív és negatív) érhet benneteket.
Jómagam is találkoztam ilyen élethelyzettel, amikor a lány ösztöndíjjal Kanadába került egy fél évre, a fiú itthon maradt. A lány csak úgy volt képes megélni a fizikai távollétet, hogy ezerrel bevetette magát új világába. Lelkében háttérbe tolta a fiú, az otthon iránt érzett vonzalmát, hogy képes legyen alkalmazkodni a kanadai viszonyokhoz. Leveledbõl arra következtetek, kedvesed nagy erõvel próbálja az új helyzetet megismerni, megélni, és igyekszik az ottani személyiségrészét hazavinni hétvégére. Ez neked idegen lehet, fájdalmat okozhat.
Azáltal gazdagodik a személyiségünk, hogy az új körülmények között alkalmazkodunk az ottani elvárásokhoz. Természetesen ez akkor és úgy sikerül, ha mindeközben megõrizzük eredeti személyiségünket. Így azt megtartva épülnek be az új helyzetekre adott „válaszaink”. Barátod talán számodra túl gyorsan szeretne újonnan felismert önmagává változni. Gondolom, természetes az igényed arra, hogy találkozásaitok alkalmával minél több idõt tölthessetek együtt. Valószínû, hogy te szeretnéd megosztani vele a megélt élményeket, tanácsait kérni felmerülõ gondjaidra.
Ha fontos neked ez a fiú, fogadd el, hogy õ most másképp képzeli a kapcsolatotokat, mint te. Gondold végig, mi köt szerelmesedhez, mit vársz tõle. Ha õt akarod, akkor elsõsorban féltékenységeddel kell felhagynod. Még soha senki nem ért el eredményt ezzel. Fogadd el javaslatát, menj bulizni barátaiddal, ne érezze, hogy csak õ van számodra, hogy ki akarod õt sajátítani. Meglátjuk, mit szól, ha te is lazább szálakkal kötõdsz õhozzá. Hamarosan kiderül majd számodra, hogy a te változásod hozzád viszi-e közelebb, vagy még jobban eltávolodtok egymástól. Soha nem várhatjuk, hogy a másik változzon meg, mindig nekünk kell változtatni, ha egy helyzetben nem érezzük jól magunkat. Remélem, újra boldog, örömteli szerelemben lesz részed! Érdemes megpróbálnod!
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
