2024. November 23. szombat
Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Egyre kevésbé kívánom meg a partnereimet
Két kérdéssel fordulnék önhöz. 26 éves nő vagyok, az eddigi szexuális kapcsolataimban az volt megfigyelhető, hogy a kezdeti egy-két alkalom esetleg hónap után nem kívántam többet a partneremet. Azt hiszem ez főként azoknál volt így, akikbe nem voltam szerelmes. Akikbe szerelmes voltam ott kicsit jobb volt a helyzet, de ott is megfigyelhető, hogy a kezdeti napi szeretkezés 3-4 hónap után megfeleződik. Azt is észrevettem magamon, hogy nagyon számít a partner testalkata, egyszerűen egy idő után, ha nem tetszik maximálisan a partnerem teste, akkor nem kívánom meg. Normális ez? A mostani partneremet szeretem, maximálisan tetszik, mégsem kívánom olyan nagyon sokat a szexet. Ugye nem fog az történni, mint a többi esetben, hogy teljesen elmúlik a vágy?
A másik kérdésem, hogy életemben egyszer volt nem csikló izgatásával elért orgazmusom (az is önkielégítéssel) azóta nem. Mit tehetnék, hogyan lehetne a "hüvelyi" orgazmust megtanulni, és a legfőbb kérdésem, hogy 9 eddigi partneremmel, kizárólag csikló általi orgazmus után egyáltalán lehetséges-e? Ha maximális lenne a bizalmam a partnerem iránt akkor lenne esélyem? A hüvelyi orgazmusközeli élményem volt már, el tudok jutni egy olyan pontra, ahonnan érzem, hogy csak kevés hiányozna az orgazmushoz mégsem sikerül. Mi hiányzik?
E.
Kedves Hölgyem!
Úgy tűnik, nem tud erőszakot tenni saját magán – akit nem szeret, azt nem is kívánja. Kérdés, valóban akar-e ezen változtatni? Ha azokat a partnerekkel, akikbe szerelmes, három-négy hónap múlva csak minden másnap kívánja a szexet, az teljesen normális. Hibátlan test nincs – halkan megkockáztatom, talán az Öné sem az. Könnyen lehet, hogy egy kicsit a szerelembe szerelmes és ha a kezdeti, nagy lángolás – ahogy az teljesen normális – kicsit alábbhagy, azt nem igazán tudja elfogadni. És ha a partnere nem követett el semmi „bűnt”, akkor másba nem tud „belekötni”, mint a testi „hibájába”. Ez még 26 évesen nem olyan nagy gond, ahogy az érzelmi élete érik, valószínűleg megváltozik a helyzet.
Az orgazmus kiindulópontja még a szakemberek között is vitatott – többen megkérdőjelezik, hogy a hüvelyi orgazmus egyáltalán létezik, illetve azt gondolják, hogy nem anatómiai kiindulópontja van, hanem lélektani, érzelmi hatások váltják ki. Abban azonban egységes a szakemberek álláspontja, hogy a jobb a jónak elrontója – aki hajszolni, erőltetni kezd valamit a szexben, az inkább visszaüt. Ha önkielégítéssel már elért a „megszokottól” eltérő orgazmust, akkor érdemes lenne ezzel többször is próbálkoznia és megfigyelnie, mi az, ami kiváltja a „másfajta” orgazmust. Nem biztos, hogy ez (csak) valamilyen ingerlési technikán múlik, könnyen lehet, hogy valamilyen fantázián (is). Ha önkielégítéssel sikerült megtalálni a „módszert”, akkor már csak át kell vinni az aktusra is. Addig is érdemes azzal próbálkozni, hogy amikor az aktusban eléri az orgazmus közeli állapotot és az „megreked”, akkor nem erőltetni kéne tovább az ingerlést, hanem kicsit megpihenni, pózt váltani, stb. Ettől ugyan kicsit csökken az izgalmi állapot, de nagyon sokszor az ismételt „nekifutással” lehet átugrani az akadályt.
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
