válaszok: szex, pszichiátria

Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol

Szorongok a társas érintkezésektől
Egy 26 éves Szolnok megyei nő vagyok. Kisgyermek korom óta úgy érzem túl zárkózott vagyok. Vannak barátaim, de soha nem szerettem nyilvánosan szórakozni, vagy például nyilvános helyre beülni és beszélgetni. Mindig azt érzem, hogy valaki (akár a baráti körből) engem figyel, és azt érzem, én biztosan másképp viselkedem, mint egy átlag ember. Tudni kell rólam, hogy koraszülöttként egyensúlyzavarral, csípőficammal születtem, melynek következményei a járásomon mai napig megfigyelhető, és szerintem az ujjaim alakján, egy tárgy megfogásán is észrevehető. Jelenleg van párkapcsolatom, aki észre vette szorongásomat, szerencsére tudtam vele erről a témáról beszélni, nagyon megértő. Az a baj viszont, hogy az ő szavával élve, mindenen parázok, mindig jönnek a Mi lesz, ha ....? - gondolatok, melyek teljesen elveszik sokszor még az életkedvem is, holott van egy biztos állásom (igaz elég stresszes), van egy szerető családom, és jelenleg van egy szerető párom. Tehát semmi okom nem lenne a szomorkodásra, élvezhetném az élet örömeit. Félek attól, ha nem változok meg, elveszítem párom.
Egyszerűen nem tudok ellene tenni, ha új emberekkel találkozok, akár csak a párom családtagjaival, akiket még csak most ismernék meg igazán, mert friss még a kapcsolatunk, vagy a munkahelyemen új felsőbb vezetőnek mutatnak be, teljesen szorongok, izzad a kezem, de ugyanakkor teljesen hideggé válik a kezem. A biztos tudásom is cserben hagy, elveszítem cselekedeteim felett a kontrollt, beszélni is nehezen tudok. Mit tudnék ez ellen tenni? Nagyon szeretnék megváltozni, magamat szeretném olyannak elfogadni, amilyen vagyok, és szeretnék szorongástól mentesen élni, mert így a magánéletben és a munkahelyemen is sikeresebb lehetnék.
Dr. Vizi János