válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Vágyaim ellenére kudarcot vallottam az ágyban
30 éves férfi vagyok, 172 cm testmagassággal, 74 kg körüli testsúllyal, tehát átlagos testalkattal. Egészségesnek tudom magam, nemrég voltam teljes körű lágyrész ultrahangon (önszorgalomból egy barátom ajánlására) és a vérnyomásom is tökéletes. A problémám gyökere valószínűleg - nagyon remélem- lelki eredetű, azonban némi megerősítést/tanácsot/véleményt kérnék Öntől. Pár hónapja megismerkedtem azzal a lánnyal, aki hihetetlen mód megdobogtatta a szívemet. Én is az övét. A bökkenő "csak" annyi, hogy (27 évesen, nyolc év kapcsolat után) két éve férjnél van. A kapcsolatuk elmondása szerint nem működik, a férjét nem szereti és viszont, semmi testiség nincs köztük hosszú ideje. Reményeim szerint hamarosan elköltözik, mert velem, azaz tőlem boldognak érzi magát. Kérte legyek türelmes, megoldja a helyzetet, de a mocskába (ahogy ő mondja) nem akar belekeverni. Úgy érzem, lezárni készül élete azon fejezetét. A döntését tiszteletben tartom. Mivel tőlem viszonylag messze lakik, jó esetben hetente egy-két alkalommal, pár órát tudunk egymással időt tölteni. Egy ilyen alkalommal aztán a szenvedély elragadott minket és ez lett volna az első. Talán sem a körülmények nem voltak megfelelőek (autóban az elsőt?), de a lényegen nem változtat. Csődöt mondtam. A férfiasságom meg sem mozdult. El kell Önnek mondanom, hogy négy-öt éve ért véget egy hosszú kapcsolatom. Ez idáig úgymond alkalmi és szárnybontogatós (hátha lesz belőle valami érzelem) kapcsolataim voltak. Egy éve aztán újra összegabalyodtam a volt leányzóval, aki elsütött egy jelentékenynek tűnő mondatot: nem vagyok már olyan kemény, mint régen. Szöget ütött a fejemben. Emlékszem, mikor először szeretkeztünk, akkor sem "álltam a helyzet magaslatán", de második alkalommal már ment minden, minden a karikacsapás. Egy-egy alkalmi szeretkezés során is előfordult, hogy éppen nem tudtam csak "félárbócig eljutni, de ez inkább köszönhető volt az alkalmi jellegnek, és az elfogyasztott alkohol mennyiségének. Mindig is büszke voltam a férfiasságomra. Egy ideje mégis úgy gondolom (vagy inkább tartok tőle), nem vagyok eléggé fickós: nem gondolok eleget a szexre. Önkielégítés során (heti egy-két-három alkalom) a merevedésemmel semmi gond. Bár igazán most az sem olyan fontos, mert a szerelmemmel töltött együttlétre inkább vágyom. Azt hiszem, ez valahol természetes is. A legelső "csütörtök" után beszélgettünk a problémáról, elmondtam a páromnak is, amiket itt leírtam Önnek. Nincs titkom előtte. Megértő, türelmes, bár Neki ez furcsa, mert "ilyen" vele még soha nem fordult elő. (Elmondása szerint nem sok férfi volt az életében, kettő-három, és mind fiatalkori szerelem volt) Mégis, magában is keresi a hibát: nem elég vonzó, valamit nem csinált jól. A gond ott kezdődik, hogy eléggé rágörcsöltem a dologra. Olyan szinten, hogy egy értelmes gondolatom nem volt. Baj van a férfiasságommal? Csődöt mondtam, mikor a leggyönyörűbb lánnyal szeretkezhetnék egy hatalmasat? Akaratlanul is olyanok járnak a fejemben, hogy én és a férje: ki/mennyire/milyen. Ugyan viccelődtünk a témán, hogy lesz ez még így sem, mégis mindkettőnket foglalkoztattak a történtek. Bele is ástam magam a témába: vágykeltők, (bolond fejjel még ginzeng-őrlemény tablettát is vettem gyógyszertárban), merevedési zavar, tabletták. Így találtam Önökre is. Sok barátommal is beszéltem az ügyről, sőt Jóapám még egy tablettát is adott (SATIBO kapszula), ami tekintve, hogy mindjárt hatvan, nála bevált. Hétvégén aztán újra találkoztunk. (Tabletta a kocsiban. Bevenni persze nem vettem be, bíztam benne, hogy fiatalon (és remélem makk egészségesen- nincs rá szükségem. És az egóm sem engedte.) A körülményeket is ügyesen megválasztottam: kellemes, könnyű vacsora a városban, végül este erdészház, gyertyafény, kandallóban pattogó tűz, borozgatás édeskettesben. Vágytam rá. Ennek ellenére nem akart a dolog működni. Csókolózás, simogatás közben, "megmozdul" a férfiasságom, aztán a "kapu előtt", behatolás előtt teljes összezuhanás. Talán túlontúl akartam, túlságosan figyeltem magamra. Szívdobogás, pánik, kész. Még az orális kényeztetés sem segített! Reggel aztán újra próbálkoztunk, akkor sem ment, ugyanezek miatt. Marad a szégyenérzet. Azóta is beszélgetünk a történtekről, és biztosított róla, hogy semmi gond, szeret. Hihetetlen türelmes, de mindezek miatt Ő is feszült, emészti magát, furdalja a lelkiismeret, magában keresi a hibát. Biztosan nem tett valamit jól... Félek, hogy a fent leírt kudarc megmérgezi a kapcsolatunkat. Mit tanácsol, mit tegyek? Tudom, fejben dől el sok minden.
V. Gábor
Kedves Gábor!
Amit leírt, azt „nászéjszakai impotenciának” is szokás nevezni. Az elnevezés arra utal, hogy sokszor éppen akkor mondunk csütörtököt, amikor úgy érezzük, hogy igazán legénynek kellene lennünk a gáton… Az, hogy a jelenségnek külön neve is van, az pedig azt mutatja, hogy jól ismert, gyakori problémáról van szó – ne aggódjon tehát, nem csak az Ön készülékében van a hiba :) A „nászéjszakai” jelző azt a megnyugtató üzenetet küldi, hogy átmeneti, gyorsan múló probléma ez – ha sikerül megnyugodni, megszabadulni a teljesítménykényszertől, a kudarc miatti félelmektől, onnantól megy minden, mint a karikacsapás. Lehet, hogy mire a válaszomat olvassa, a kérdése már oka fogyottá is vált – de ha nem, akkor sincs oka aggodalomra. Az előzményekből kiderül, hogy korábban is voltak kezdeti nehézségei – a jelenlegi partnerével valószínűleg azért még döcögősebb a helyzet, mert fontosabbnak tartja őt az eddigieknél, még jobban meg akar neki felelni – ezért még nagyobb a teljesítménykényszer, a szorongás, amit a két kudarcként megélt alkalom tovább fokozott. A probléma megoldása döntően kettős. Az egyik a gyógyszer. A magam részéről kevésbé javasolnám a Satibo kapszulát – épp nemrégiben jelent meg egy közlemény, amely szerint potenciálisan kedvezőtlen hatásokat okozó hatóanyagokat találtak ebben és a hozzá hasonló készítményekben. Azonban a korszerű, merevedést javító gyógyszerektől jó eredményt szoktunk látni az Önéhez hasonló esetekben. Általában elégséges egy-két alkalommal bevenni őket, aztán már elég a tudat s, hogy ott lapul a tabletta a zsebben. A megoldás másik útja, ha sikerül a nálunk eléggé berögzült aktuscentrikus szemléletet meghaladni. Ha sikerül elfogadni, hogy az együttlét célja, hogy jól érezzék magukat együtt, kényeztessék egymást, ha nem azt figyeli állandóan, hogy elindult-e, „elég jó-e” a merevedése, hanem e helyett arra figyel, hogy milyen élményeket nyújthat a partnerének és viszont, akkor biztosan merevedése lesz. Az is fontos, hogy nem szabad a merevedést azonnal „kihasználni” mert ez az esetek nagy részében a behatolás előtt, vagy nem sokkal utána a merevedés megszűnéséhez vezet. Csak folytassák egy darabig a pettingelést, a kézzel-szájjal ingerlést, amíg tényleg el tudja engedni magát.