A Cancer Prevention Research szakfolyóirat márciusi számában megjelent tanulmány vezető szerzője, Carmen Sapienza, a Temple Egyetem kutatója elmondta, mindig is voltak kérdések azzal kapcsolatban, miért számít az étrend és az elhízás a vastagbélrák egymástól független kockázati tényezőinek.

A kutatók egészséges személyek vastagbélszövet-mintáit hasonlították össze vastagbélrákban szenvedő betegek normál vastagbélszöveteivel. A daganatos betegek normál szöveteiben a szénhidrátok, lipidek és aminosavak – amelyekben a zsíros nyugati étrend bővelkedik – lebontásáért felelős géneken lévő epigenetikai jegyek átképződtek. Az epigenetikai jegyek olyan kémiai módosítások, amelyek ki/bekapcsolóként szolgálnak sok gén számára.

„Az ilyen ételek úgy változtatják meg a metilációs mintákat az adott személy inzulin génjein, hogy másképp fejeződnek ki, így a szükségesnél több inzulint pumpálnak ki. A vastagbéldaganatban szenvedő betegek esetében a glükózmetabolizmus útvonalai és inzulinjelző útvonalai teljesen más szinten működnek, mint az egészségesekben” – magyarázta Sapienza.

A kutató azt is elmondta, hogy a daganatos sejtek nagyon szeretik az inzulint, és több kutatás is kimutatta, hogy növekedésükhöz kihasználják azt. Az inzulinnak csak a hasnyálmirigyben szabadna kifejeződnie, ezért Sapienza szerint a túl sok inzulin káros. A szakértő arra is rámutatott, hogy vastagbéldaganat többnyire csak 50 év felett alakul ki, így nem egyértelmű, mikor kezdődnek ezek az epigenetikai módosulások.

A kutatók azt feltételezik, hogy amennyiben az egészséges szövet módosulása a test más egészséges szöveteiben is kimutatható, ezt a kolonoszkópia mellett nyál- vagy vérvizsgálattal ki lehet mutatni, és fel lehet használni a vastagbélrák diagnosztizálásához illetve a betegség kockázatának meghatározásához.