Ezt az egyszerű akaraterő-tesztet közel negyven éve végezte el 600 gyermek részvételével Walter Mischel, a Stanford Egyetem pszichológusa munkatársaival. A vizsgálat, és a gyerekek éveken át tartó utánkövetése rengeteg új információt fedett fel arról, hogyan befolyásolhatja az önkontroll, vagy annak hiánya az életünket.

Az utánkövetés során kiderült, hogy azok a személyek, akik négyévesen nem tudták megtartóztatni magukat, negyven évesen sem tudták jobban, a kielégülés siettetése illetve kivárása pedig számos más tényezővel összefüggött a gyermekek élete során. Azoknak, akik gyorsan megadták magukat a kísértésnek, később magasabb volt a testtömeg-indexük és a nagyobb volt a kábítószer-használat rizikója is náluk.

A cukros teszt elvégzése közben végzett funkcionális MR-vizsgálat az akaraterő hátterében húzódó agyi áramköröket is kimutatta: ezek szerint az agy mély struktúrája, a ventralis striatum érintett, amely a jutalmazás feldolgozásával, valamint a függőség kialakulásával is összefüggésben áll.

Casey szerint azonban ha valaki nem késlelteti a kielégülést, még nem feltétlenül kárhoztatja rossz életre, illetve mindkét embertípusra szükség van, mert a jobban késleltetők módszeresebbek, a kevésbé késleltetők viszont hajlamosabbak kipróbálni az új és érdekes dolgokat.

A kutatók azt remélik, hogy a Proceedings of the National Academy of Sciences legfrissebb számában megjelent tanulmányuk eredményei segítséget jelenthetnek az elhízás és a függőség elleni harcban.