A tanórákon passzív diákoknál sokkal nagyobb az iskolából való kibukás kockázata, növekszik a kihívások kerülésének esélye, a teszteken elért eredményeik inkább alacsonyabb szintűek maradnak és általában közülük kerülnek ki a sikertelenebb felnőttek – állítja Dr. Jeremy D. Finn, a Buffalo Egyetem szakembere.

„A passzivitás, az órai munkában részt nem vállalás jelensége mögött az iskolai közösséghez tartozás érzetének ki nem alakulása, illetve az órai és más iskolai tevékenységekre való hajlandóság hiánya, vagy a tanulási folyamatban való tudatos részvétel hiánya áll. Ezen tényezők különböző intenzitással jelentkezhetnek az iskolai évek bármely szakaszában – véli Finn. Elmondása szerint „a jelenség legszélsőségesebb formája a végzés előtti iskolaelhagyás, amely általában végleg elvágja az iskolához, a tanárokhoz és végeredményben a tanuláshoz fűződő szálakat az egykori diákban”.

A szakember szerint a következők jelentik azt a hat legfontosabb tényezőt, amely a diák tanulásban való részvételi hajlandóságának csökkenéséhez vezet:
• olyan pozitív korai iskolai élmények hiánya, amelyek a későbbi évek aktivitását pozitívan befolyásolnák
• a kamaszok szükségleteit teljesen figyelmen kívül hagyó iskolai környezet
• az anonimitás érzését erősítő iskolai környezet
• olyan iskolai szabályok és iskolai módszerek, amelyek nem egyértelműek, túl szigorúak vagy akár igazságtalannak is nevezhetők
• elégtelen tudományos és személyes támogatás az elidegenedő diákok számára
• olyan feladatok, amelyek a (felső osztályokban) a diákok szükségleteihez viszonyítva feleslegesnek tűnhetnek.

Finn szerint mind a 6 tényező egyszerűen orvosolható az iskolai szabályok és gyakorlat módosításával, amelyek nyomán a diákok magatartására tudnak hatást gyakorolni.