Az obstruktív alvási apnoéhoz köthető agyi biokémiai változások hasonlók azokhoz a nyilvánvaló változásokhoz, melyek súlyos agyvérzésen átesett betegek vagy haldoklók agyában mennek végbe – fedezték fel az ausztrál Új Dél-Walesi Egyetem Agytudományi Részlegének kutatói.

Az alvási apnoé legfőbb tünete az erős, légzéskimaradásokkal járó horkolás. A tünetek éjszaka jelentkeznek, és mivel az alvás zavart szenved, az érintettek nem képesek magukat kialudni, ez pedig a nappalokra is rányomja a bélyegét. Most kiderült, hogy a betegség az agyi funkciókra is hatással van. A károsodást az oxigénhiány számlájára írják, mely a légzésben beálló hosszabb szünetek miatt jön létre.

Az ausztrál kutatók 13, súlyos, kezeletlen alvási apnoéban szenvedő férfi agyát vizsgálták, és azt találták, hogy már egy egész kicsi oxigénhiány is hatással van az agyi funkciókra. Az eredményeket publikáló tanulmány vezető szerzője, Caroline Rae professzor szerint egyelőre nem ismert, hogy az oxigénhiány miért változtatja meg az agy kémiáját. „Az agynak alapvetően képesnek kell lennie helyreállítani a bioenergetikáját, hogy ellenállóbbá váljon az oxigénhiánnyal szemben. – mondta. Lehet, hogy a kompenzáló mechanizmus miatt maradunk életben, még nem tudjuk. De ha így is van, nem valószínű, hogy jót tesz az oxigénhiány.”

Az alvási apnoé minden negyedik középkorú férfit érint, 3% azoknak az aránya, akiknél a betegség olyan súlyos fokú, hogy a légzésük hosszabb időre is leáll, ismétlődnek a fulladásos állapotok, többször felébrednek. Rae professzor szerint a kutatás rávilágít annak fontosságára, hogy miként viszonyulunk a horkoláshoz. „Sokan úgy vélik, a horkolás mókás. Ez nem igaz” – mondta.

A megnagyobbodott mandulájú, vagy orrpoliptól szenvedő gyerekek agyában hasonlóképpen borul fel a kémiai egyensúly, és valószínűleg hasonló károsodásokat szenvednek el.