Ha ételintoleranciára utaló tüneteket észlelünk magunkon, ne kezdjünk bele megszorító diétába. Inkább ragadjunk tollat és papírt, és kezdjünk naplóírásba! Ezzel a gasztroenterológusnak is segítséget nyújthatunk a pontos diagnózis felállításához

A „nemszeretem” ételek és az ételintolerancia Amikor filmnézés közben elfogyasztunk egy tál pattogatott kukoricát, és elkortyolunk hozzá egy pohár üdítőitalt, két akciójelenet között nem feltétlenül jut eszünkbe, hogy milyen sokféle anyagot és ételkomponenst juttatunk a szervezetünkbe, amelyek feldolgozása akár kihívást is jelenthet számára.

–Az emésztőrendszerünkbe jutott élelmiszerek és élelmiszer-komponensek alapvetően kétféleképpen válthatnak ki panaszokat: ételintolerancia és ételallergia formájában. E kettő közül az ételintolerancia gyakoribb megjelenési forma, amely a lakosság 10-30 százalékát érintheti – magyarázza dr. Pászthory Erzsébet. Az ételintolerancia az allergiával összehasonlítva egy kevésbé súlyos állapotot jelent, és röviden úgy lehetne jellemezni, hogy az emésztőrendszerünk nem képes bizonyos ételeket vagy ételösszetevőket megfelelően feldolgozni. A klasszikus ételintoleranciákat enzimdefektus okozza (ezt látjuk például laktózintolerancia esetében), de étrendünk sokféle összetevője, élelmiszer-adalékanyagok (pl. szulfitok, nátrium glutamát), az élelmiszerekben előforduló természetes vegyi anyagok (pl. hisztamin) vagy toxinok is kiválthatják panaszainkat. Ha csak abból indulunk ki, hogy hány ezerféle adalékanyagot használnak az élelmiszeriparban, hogy ízeket, színeket, megfelelő állagot és eltarthatóságot adjanak a feldolgozott élelmiszereknek, abból már sejthető, milyen nagy kihívásokkal kell emésztőrendszerünknek megbirkóznia. Természetesen az ételintolerancia is sok kirakóelemből áll össze, így többek között az emésztőszerv állapota, az esetlegesen fennálló felszívódási zavarok vagy az emésztőenzimek működése is hatással van kialakulására. Összességében egy rendkívül kellemetlen állapotról van szó, ami igen sokszínű tünetek formájában jelentkezhet, és megkeserítheti az érintettek életét. Ezek a tünetek ráadásul sokszor késleltetve, az étkezés után akár órákkal vagy napokkal később jelentkeznek, ami miatt nehéz a problémát jelentő étel tetten érése. Így segítheti az ételnapló az ételintolerancia diagnózisát Mint Pászthory doktornő hangsúlyozza, ha bizonyos ételek elfogyasztásakor tüneteket tapasztalunk, már a gasztroenterológussal történő találkozást megelőzően célszerű ételnaplót vezetnünk, első lépésben saját magunk számára. A naplóban tételesen listázni kell a panaszokat megelőző 48 órában elfogyasztott valamennyi étel és ital típusát, elkészítési módját, mennyiségét (pl. 2 szelet felvágott, 1 dl kefir, 1 kis tányérnyi leves, egy marék mogyoró) és időpontját. Fontos, hogy ha készételt (pl. joghurtot, kenyeret vagy felvágottat) vásároltunk, azt is írjuk mellé, hogy milyen gyártmányú volt a készítmény (márkanév, fantázianév), hiszen elképzelhető, hogy a benne lévő adalékanyagok (ételízesítők, fűszerek, tartósítószerek) okozzák panaszainkat; továbbá azt is jegyezzük fel, hogy az adott ételt mivel kombináltuk az étrendünkben (ne feledkezzünk meg a felhasznált ételízesítő anyagokról sem). Az ételek felsorolásán túl panaszainkat is listázzuk (mikor jelentkeztek, milyen jellegűek és intenzitásúak voltak). Végül hasznos lehet egyéb tényezők rögzítése is (pl. az étkezést követő edzések, fizikai tevékenységek; a szedett gyógyszerek, étrend-kiegészítők, gyógynövények, illetve az alkoholfogyasztás). (Az étkezési naplót papíralapú vagy digitális formában egyaránt vezethetjük, de mobilapplikációk formájában is elérhetők.)

Második lépésben a részletes naplóból kiemeljük az ismétlődően megjelenő ételféleségeket vagy étel kombinációkat. Ez a kivonatolt lista több szempontból is rendkívül hasznos a szakember és a beteg számára is. Egyrészt könnyebben tetten érhetők az időbeni összefüggések (hiszen az ételallergiával szemben az intolerancia tünetei lassabban alakulnak ki), ez pedig irányt mutat az orvosnak, hogy ételallergia, avagy ételintolerancia irányában kezdjen el vizsgálódni. Segítségével kirajzolódhatnak azok a mintázatok, amelyeket bizonyos ételek és tünetek kombinációja alkot (pl. a tejtermék fogyasztása után jelentkező puffadás, hasmenés a laktózintolerancia gyanúját vetheti fel). Kivonatolt listánkat az orvosi vizsgálatokkal (vérvizsgálatokkal, kilégzési tesztekkel és az eliminációs diétával) együtt használva pontosabb képet kaphatunk az intoleranciáról, ami sokat segíthet a dietetikus szakember számára is az ajánlott étrend megtervezésében.

–Hangsúlyozni kell, hogy maguk a szakmai ajánlások is ezt a módszert javasolják, és egyúttal óva intenek a kereskedelmi forgalomban is elérhető IgG-típusú tesztektől, amelyeknek eredményei nem tekinthetők diagnosztikus értékűnek, ezért ezekre alapozva nem szabad semmiféle diétát elkezdeni! – figyelmeztet dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológusa.