Nyomtatás 
Forrás: Vital.hu (https://vital.hu)

Hajléktalanságból talpra állni

Több évtizednyi hajléktalanság és csaknem hétéves, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai által vezetett rehabilitációs folyamat után egy budai lakásba költözött Földi Lászlóné. Ibolya asszonnyal a Nyolcágú kereszt című műsorunkban beszélgettünk a múlt mélységei és a jelen örömei mellett például arról is, miért vált korábbi társa példaképévé.

Állítása szerint csoda, hogy itt van. Földi Lászlóné ma 67 éves, életének első felében házasságban élt, volt két gyermeke, lakása, munkahelye. Férjétől való eltávolodása és lányának tragikus halála azonban mindent megváltoztatott, az alkohol rabjává vált és az utcára került, hosszú éveken át élt hajléktalanként, újságot árulva és kéregetve.

Többnyire a Déli pályaudvar melletti aluljáróban éjszakázott, itt ismerkedett meg a Máltai Szeretetszolgálat utcai szociális munkásaival. Az alkoholbetegségből való kilábalása 2017-ben, közel hatvan évesen egy kórházi kezelést követően, az ő segítségükkel és a XII. kerületi önkormányzat rehabilitációs programjának támogatásával kezdődhetett meg. Hamar munkába is állt, egy átmeneti szállásról pedig 2020 végén Bicskére költözhetett. (A Máltai Szeretetszolgálat kezelésében állt ház egyik lakrészébe való érkezését mi is megörökítettük.)

„Besokalltam” – mondja a felépülését megalapozó elhatározásról. „Akartam magamnak egy szép öregkort” – tette hozzá. „Segítség nélkül nem megy. Ez nem úgy van, hogy az utcán vagyok, gondolok egyet, hogy jó ember leszek, fogom magam és elindulok, keresek egy munkahelyet… Hogyan menjek el oda? Se ruhám, se pénzem, se ennivalóm…” Leszögezte: az első időkben külső segítség kell ahhoz, hogy az ember egyáltalán el tudjon menni a munkahelyre, vagy például hogy tisztán tudjon megjelenni ott. Állítása szerint, amikor elkezdett dolgozni, bizonyítási vágy volt benne. Három hónap közfoglalkoztatottság után teljes állásba került a Szeretetszolgálat Hajléktalan Lábadozójában. Itt később egy, az utcán megismert barátja felemelkedésében is segíteni tudott. Ibolya asszony azóta sem fogyasztott alkoholt, takarítói munkája stabil volt, miközben egy csigolyatöréses baleset is nehezítette az életét, de abból is felépült. Időközben nyugdíjba ment, de részmunkaidőben most is jár takarítani (lásd még keretes írásunkat). A XII. kerületi önkormányzati lakásba 2023 őszén költözhetett be, itt már nem kap anyagi támogatást, a Máltai Szeretetszolgálat csak kezese az ingatlannak, vagyis a bérlő kijelölője. A lakás felújítását a máltai szervezet által megbízott szakemberek végezték, de Földi Lászlóné – köszönhetően az elmúlt években való takarékoskodásának – jelentősen hozzájárult a költségekhez, a bútorokat pedig mind ő szerezte be.

Ibolya asszony az interjú végén könnyeivel küszködve adott hálát azoknak, akik hittek benne és nem „rohadt csöves”-ként álltak hozzá. „Hét év alatt elértem oda, ahova nagyon sok ember egy életen át nem ér el. Azt hiszem, ezt nem sokan csinálják végig. Az angyalok velünk vannak, mellettünk élnek.”

A cikket a vital.hu-n az alábbi címen találja meg:
https://vital.hu/hajlektalansagbol-talpra-allni