Sokszor elhangzik, hogy hazánkban kiváló minőségű a csapvíz. Tényleg megtölthetjük a poharunkat a csapból?
Az ország nagy részén bátran iható, nagyon jó minőségű ivóvíz folyik a csapból. Mivel a víz különböző, egymástól nagyon eltérő forrásokból eredhet, különböző területeken az íze lehet nagyon más, hiszen azt a forrástól függő összetétel határozza meg.
Nem ritka, hogy valaki azt a vizet szereti, ami ott ered, ahol felnőtt, ez nem jelenti azt, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, csak más. A hazai ivóvizek legnagyobb része felszín alatti forrásból származik, részint mélyfúrású, részint parti szűrésű kutakból. Ez abból a szempontból nagyon kedvező, hogy ezek sokkal kevésbé vannak kitéve a felszíni szennyeződéseknek, mint a felszíni vizek. Itthon a felszíni vízkivétel, például a Balatonból és néhány más víztestből, körülbelül az összes mennyiség 5%-át teszi ki.
Mi befolyásolhatja a minőséget?
A minőségi jellemzők, amelyek az NNK honlapján település szintre lebontva elérhetőek, a szolgáltatott víz minőségére vonatkoznak, arra, ami az utca alatti gerincvezetékekben van. Az, hogy a mi csapunkból mi folyik, nagyban függ attól is, hogy az épület belső hálózatában mi történik vele.
A hálózat anyagából, különösen, ha régi, a korrózió miatt oldódhatnak ki különböző anyagok. Ezek egy része esztétikailag kellemetlen, ha például vasas a vizünk, az a kádon, ruhákon elszíneződést okozhat, esetleg vasas, fémes ízét is érezzük, de ez a vas és mangán nem jelent veszélyt az egészségünkre.
Veszélyes szennyezőanyagok
Kerülhetnek bele viszont veszélyesebb anyagok is. Igen, a régebbi házakban még lehetnek ólomcsövek is, amelyekből kioldódhat ólom. Ezeket széles körben a második világháború előtt használták, de esetenként a 70-es évekig találkozhattunk ilyen beépítésekkel. Mivel az ólomnak nincs színe, szaga, íze, jelenlétét nem vesszük észre, hatása viszont van az egészségre. Az ivóvízben jelen lévő koncentráció felnőtt embereknél jellemzően nem okoz tüneteket, mert bár nagyon nagy koncentrációban az ólombevitel vérképzési és vitaminfelszívódási zavarokat okozhat, de itt ezt a koncentrációt nem érjük el. Viszont kisgyermekek és várandósok számára veszélyes, a fejlődő szervezetben idegrendszeri fejlődési zavarokat okozhat ez a mennyiség is. Nekik érdemes odafigyelni, hogy ne vigyenek be olyan mennyiségű ólmot, ami már káros lenne.
Ilyenkor mi a megoldás?
Első lépésben meg kell győződni róla, hogy tényleg van-e probléma, és nem csak feltevésekre támaszkodni. Nézzük meg az ólomkockázati térképet, ami egy cím alapján kereshető adatbázis, ahol épülettömb szintjén meg tudjuk nézni, hogy a környékünkön milyen az ólomkockázat.
A második lépéshez is van segédletünk, egy kockázatértékelő kérdőív, amivel néhány egyszerű kérdéssel kideríthető, nálunk mekkora eséllyel van ólom az ivóvízben. Az a tapasztalat, hogy a régi, múlt század elején épült bérházakban lehet számítani erre a problémára, még akkor is, ha lakáson belül már kicseréltettük a vezetékeket, hiszen ha a felszálló ágakat nem cserélik ki, ugyanúgy kioldódhat az ólom.
Ha indokoltnak látszik, érdemes megvizsgáltatni a vizet, ez nem túl költséges. Sok esetben a vízhasználati szokásokkal is tudjuk csökkenteni a bevitt ólom mennyiségét, akkor is, ha van ólomcső a hálózatban. Mivel a kioldódás jellemzően a pangó vízben jelenik meg, ha például éjszaka vagy nappal, amikor nem vagyunk otthon, nem használjuk a vizet, felhalmozódik, míg ha a friss víz áramlik át a csöveken, akkor nem. Ha reggel először zuhanyozunk, aztán engedjük ki a teavizet, máris friss vízhez jutunk. A friss víz érdekében egy percig kell folyatni a csapot, de ezt nem kell minden pohárnál megtenni, hiszen egyszerre teleengedhetünk egy kancsót is, illetve a kiengedett vizet is felhasználhatjuk kézmosásra, mosogatásra, felmosásra vagy viráglocsolásra.
A régi házakban lehetnek tehát még ólomcsövek, a települési hálózatok már biztonságosak?
A gerincvezetékekben jellemzően nincsenek már ólomcsövek, azok legnagyobb részben azbesztcementből vagy korszerű műanyagból vannak, ezeknél kioldódás nem jellemző. A hálózatban legfeljebb lerakódások alakulhatnak ki, vas-mangán csapadék vagy vízkő formájában. Ennek az eltüntetésére szoktak is a vízművek hálózatmosatásokat végezni, ilyenkor előre jelzik is, hogy átmeneti zavarosodás várható.
Régi téma, hogy egyes településeken arzén is található a csapvízben.
Ez geológiai eredetű arzén, ami a kőzetekből oldódik ki. A probléma korábban több száz települést érintett, de az ivóvízminőség-javító program megvalósulásával már csak tíz olyan település van, ahol fennáll, és ez is megoldódik a közeljövőben. Ezeken a helyeken célszerű más ivóvízforrást választani, amiről telepített konténerekkel gondoskodnak is. Természetesen itt sem olyan koncentrációról van szó, ami arzénmérgezést okoz, viszont évtizedekig fogyasztva megemelheti a rákos megbetegedések kockázatát.
Ha problémásnak látom otthon a vízminőséget, mit tehetek?
Ha panaszunk van a víz minőségével kapcsolatban, azt a szolgáltató köteles kivizsgálni, először hozzájuk kell fordulni. Ha ott mégsem járunk sikerrel, akkor a területileg illetékes Népegészségügyi Hatóságot kell felkeresni, ami a Kormányhivatalokban található meg. Azt azonban érdemes tudni, hogy az ilyen panaszok túlnyomó részénél az derül ki, hogy a belső hálózat okozta a gondot, vagyis a házba belépő víz még jó minőségű.