A heroin (az ópiumhoz és a morfiumhoz hasonlóan) a mák nedvéből készül. A tejes, nedvszerű ópiumot először kivonják a mákgubóból. Ezt az ópiumot morfiummá finomítják, majd tovább finomítják a heroin különböző formáivá.
A heroint legtöbbször injekcióval juttatják a szervezetbe, amitől a használója az AIDS-nek vagy más fertőzéseknek is ki lesz téve a függőséggel járó fájdalmon felül.
„A heroin elvágott engem a világ többi részétől. A szüleim kirúgtak. A barátaim és a testvéreim nem akartak többé látni. Teljesen egyedül voltam.” – Suzanne
A heroin eredete
Először a német Bayer gyógyszervállalat állított elő heroint 1898-ban, és a tuberkulózis, valamint a morfiumfüggőség kezelésére szolgáló készítményként dobta piacra.
Egy ördögi kör
Az 1850-es években az ópiumfüggőség súlyos probléma volt az Egyesült Államokban. A „megoldás” az volt, hogy az ópiumfüggőknek egy kevésbé erős és állítólag „függőséget nem okozó”, helyettesítő anyagot adtak – morfiumot. A morfiumfüggőség hamarosan nagyobb probléma lett, mint az ópiumfüggőség.
Az ópiumhoz hasonlóan a morfiumproblémát is egy másik „függőséget nem okozó”, helyettesítőanyaggal oldották meg, a heroinnal, amelyről kiderült, hogy még erősebb függőséget okoz, mint a morfium. A heroinprobléma egy újabb, „függőséget nem okozó” pótlékot eredményezett – a ma metadonként ismert drogot.
Eredetileg olyan német tudósok fejlesztették ki 1937-ben, akik egy sebészeti fájdalomcsillapító után kutattak. Az anyag később az Egyesült Államokba került, ahol 1947-ben a Dolophine márkanevet kapta. A szert később átnevezték metadonra, és hamarosan már széles körben használták a heroinfüggőség kezelésére. Sajnos a metadonról bebizonyosodott, hogy még a heroinnál is erősebb függőséget okoz.
Az 1990-es évek végére a heroinfüggők halálozási arányát a lakosság más tagjaihoz képest hússzor nagyobbra becsülték.