Pléh Csaba szerint magunk megismerésével beláthatjuk és elfogadhatjuk azt, hogy emberi természetünk sajnos nem olyan tökéletes, mint ahogy azt hinni szeretnénk, ám éppen ennek elfogadásával – ennek tudományos megismerésével – tehetünk sokat azért, hogy társadalmi feszültségeinket helyén valóan kezeljük, és a tudomány felismeréseivel segítsük a világ megismerésében való előrehaladást.

Az akadémikus felidézte azt a mindennapjainkban sokszor látott jelenséget, hogy az emberek elveszítik az észszerűség fonalát, önmagába zárt világuk meggyőződéseit ismételgetik, átlépve a tények és a más vélemények korlátait. "A modern pszichológia túlmegy az efeletti sóhajtozáson. Megpróbálja rendszerezni, hogyan és miért tévedünk, amikor érdekeink fonatában, az idő sürgetése közepette hozunk döntéseket". A modern pszichológia egyszerre akarja védeni a megismerő ember autonómiáját, a „merjünk tudni” (sapere aude) elvét, és néz szembe azzal, hogy vágyak és érdekek nélkül sehová sem jutunk, s egymásnak feszülő vágyaink tudásainkat is harcossá és karcossá teszik.

Szerinte a tudomány segíti e téren is az önkritikát. Ugyanígy egyensúlyt teremt abban is, hogy miközben társaink elvárásaikkal eltorzítják a „tiszta tudást”, igazodóvá és előítéletessé tesznek, ugyanakkor éppen társainktól tanulunk, és értjük meg egymás szempontjait.

Hosszú gyermek- és serdülőkorával az ember tanulásra ítélt lény. Az emberi gondolkodás erényeinek és csapdáinak megismerése elősegítheti, hogy a bölcsőben rugdalódzó bölcsek kíváncsisága megmaradjon, és mind a serdülő, mind az érett felnőtt magát próbálva nyitott maradjon a világra, a tudásra és a tudományra.