Odafigyeléssel és az állatok felé tanúsított megfelelő viselkedéssel az esetek többsége elkerülhető lenne, azonban ha már megtörtént a baj, nagyon fontos a megfelelő ellátás. Az állatok okozta sebeken keresztül számos kórokozó juthat a szervezetbe, a seb pedig megfelelő kezelés hiányában könnyen elfertőződhet.
Nagyon fontos a friss sebek azonnali, szakszerű kezelése, mivel így elkerülhetők az esetleges fertőzések, ezzel csökkentve a súlyos, akár maradandó szövődmények kialakulásának kockázatát!
Mikor forduljon orvoshoz?
Állatharapás esetén az esetleges fertőzés és egyéb szövődmények elkerülése érdekében a legtöbbször orvosi ellátás szükséges. Ezalól csak az olyan sebek kivételek, amikor a bőr rétegeit nem szakította át az állat harapása, így nincs szükség speciális tisztításra.
Állatharapás esetén ne várja meg a seb elfertőződésének jeleit! Keresse fel a területileg illetékes kórház traumatológiai, baleseti vagy sürgősségi ügyeletét!
Az orvos számára az ellátás során fontos információval bírnak az alábbiak:
• Milyen állat harapta meg?
• Mi provokálta a harapást? Mik voltak a körülmények?
• Volt-e az állatnak érvényes veszettség elleni oltása?
• Mikor kapott utoljára tetanusz elleni védőoltást?
Amennyiben a harapás következtében nagyobb szövetdarab (ujj, fül stb.) szakadt le, azt folyó vízzel öblítse le, tekerje steril kötszerbe, és egy jéggel teli külön zacskóban tárolja. Szerencsés esetben a szövet még visszavarrható. Ilyenkor hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Teendők harapott seb esetén
Harapott sebnél a seb otthoni ellátását követően minden esetben érdemes szakszerű segítséget kérni, mivel a seb tisztítása sokszor nem egyszerű feladat, a fertőzésveszély pedig harapott (különösen mély) seb esetén fokozott.
Harapott seb esetében az otthoni teendők az alábbiak:
• a seb tisztítása (néhány percig, kézmeleg folyó vízzel);
• a sebet szennyező anyagok (fog, szőr, föld, egyéb szennyezők) eltávolítása;
• a seb körüli szövet óvatos nyomásával enyhe vérzést megindítani, hogy tisztuljon a seb (kivéve, ha a seb már önmagától is erősen vérzik);
• az erősen vérző sebre steril kötszert nyomva a vérzés csillapítása;
• a seb körüli szövet szárazra törlése és a seb bekötése steril kötszerrel;
• ha rendelkezésre áll, jódtartalmú sebfertőtlenítő szer használata (egyéb kenőcs és fertőtlenítőoldat használata orvosi ajánlás nélkül nem javasolt);
• szükség esetén fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszer adható a sérültnek (NSAID-ok).
Fontos, hogy nemcsak a varrást igénylő sebeket kell szakszerűen ellátni: a pontszerű, maguktól záródó sebek sebészi tisztítása is szükséges lehet!
Szakszerű ellátást a területileg illetékes kórház traumatológiai, baleseti vagy sürgősségi ügyelete biztosít.
Az elfertőzött seb tünetei
A seb elfertőződésének jelei az alábbiak lehetnek:
• vörösség és duzzanat a seb körül,
• érintésre érzékeny terület,
• a seb és környezete melegszik, és egyre fájdalmasabb,
• genny vagy folyadék szivárog a sebből,
• a sérülés körül lévő szövetek érzékenységének elvesztése,
• az ujj vagy a kéz mozgásának akadályozottsága, mozgásképtelensége,
• 38 °C feletti láz,
• légzési nehézségek,
• izomgyengeség vagy remegés,
• hidegrázás vagy izzadás,
• megnagyobbodott nyirokcsomók a seb közelében,
• a sebből induló vörös csík megjelenése (nyirokérgyulladás).
A seb elfertőződésének esélyét növelik az alábbiak:
• macskaharapás gyakrabban fertőződik el, mint kutyaharapás;
• mély a harapott seb;
• a seben kívül egyéb sérülést (zúzódást, törést) is okozott az állat;
• csökkent immunrendszerű egyén sérült meg.
A nyílt seben keresztül az állatok szájában, nyálában jelen lévő baktériumok az emberi szövetekbe, szervezetbe jutva fertőzést okozhatnak. Ehhez az állatnak nem kell betegnek vagy fertőzöttnek lennie. Mivel az állatok, így a házi kedvencek szájában található normál flóra jelentősen eltér az emberi normál flórától, így az egészséges állat szájában, nyálában található baktérium is lehet az ember számára veszélyes, ha az a mélyebb szövetekbe vagy a véráramba jut. Ezért a mélyebb marásokat és roncsolást okozó harapásokat nagyon komolyan kell venni, mert nemcsak veszettséget okozhatnak, hanem jóval magasabb az elfertőződés kockázata is.
A kezeletlenül hagyott harapott sebek könnyen elfertőződhetnek, és életveszélyes további szövődményeket is okozhatnak!
Harapott sebek kezelése
Az állatharapások kezelésének első és legfontosabb lépése a seb szakszerű és alapos tisztítása. A tisztítás megfelelő kivitelezésével az elfertőződés kockázata csökkenthető.
Amennyiben a seb mégis elfertőződik, szükség lehet antibiotikumos kezelésre. Az antibiotikum típusa és a kezelés hossza függ a harapás típusától, súlyosságától és a meglévő egyéb társbetegségektől (autoimmun betegségek, cukorbetegség, kemoterápiás kezelés stb.). Nagyon súlyos esetekben akár közvetlenül a véráramba adott (intravénás) antibiotikum adására is szükség lehet. Nagy kiterjedésű, mély harapások esetén a seb összevarrása is szükséges lehet.
Minden harapott seb esetén szükség van a sérült tetanusz elleni védettségének felülvizsgálatára. Aki nem kapott tetanusz emlékeztető oltást a sérülést megelőző 5 évben, annak mindenképpen szükséges az ismétlőoltást beadni.
A harapást követő időszakban, akkor is, ha orvosi ellátás történt, folyamatosan figyelni kell a sérült bőrfelületet, és ha a harapott területen elfertőződésre utaló jelek tapasztalhatók, azonnal fel kell keresni az ügyeletes sebészeti/traumatológiai osztályt vagy a beteget korábban ellátó szakrendelést!
Veszettség elleni védelem
Fontos megbizonyosodni az állat veszettség elleni oltásának meglétéről és annak érvényességéről, amelyet az állat egészségügyi kiskönyvében (vagy állatútlevelében) tekinthet meg. Ha az oltottság nem bizonyítható, a kezelés során úgy kell eljárni, mintha az állat veszett lett volna. A harapás tényéről a kezelőorvos értesíti az illetékes kormányhivatalt, ahol az esetet kivizsgálják. Indokolt esetben az állatot megfigyelve eldöntik, szükséges-e veszettség elleni védőoltás.
Magyarországon a veszettségfertőzésre gyanús esetekben a korábban veszettség elleni védőoltásban nem vagy 5 évnél régebben részesült személyt három alkalommal kell védőoltásban részesíteni 4 adag oltóanyaggal (2-1-1 adaggal) a 0., 7. és 21. napon.
A fokozott fertőződési veszélynek kitett, valamint a csökkent védekezőképességű személyeknek (szerzett vagy veleszületett immunhiány) öt alkalommal összesen hat adag oltóanyagot kell beadni: a 0. napon 2x1 dózis, a 3., 7., 14. és 28. napokon egy-egy dózis.
Az állattámadások elkerülése
A legtöbb harapást kutyák és macskák okozzák, azonban bármely állat haraphat, támadhat meg embert. Az alábbi tanácsok betartásával csökkenthető a támadás esélye:
• Soha ne hagyjon kisgyermeket felügyelet nélkül állattal, függetlenül attól, hogy milyen fajtájú, és hogy a korábbi viselkedése nem ad okot az aggodalomra!
• Kezelje kellő tisztelettel az állatokat – ne közeledjen hirtelen feléjük, ne rohangáljon sikoltozva a jelenlétükben, és ne zavarja meg őket, amikor táplálkoznak vagy alszanak!
• Kerülje az ismeretlen állatok simogatását!
• Célszerű elkerülni a vadon élő állatokkal való érintkezést, különösen külföldön. Ezekről nem lehet tudni, hogy mennyire agresszívak, és komoly fertőzéseket is terjeszthetnek.
Fontos, hogy kóbor állatokat csak megfelelő hozzáértéssel, óvatossággal közelítsen meg, ha segíteni kíván nekik. A kóbor állatok megközelítése egyedül nem ajánlott! Lehetőség szerint legyen Önnel kísérő, aki szükség esetén segíthet a helyzet kezelésében.