Egyes amerikai kutatások – amennyiben sikeresek lesznek – ezt a mûtétet teszik majd feleslegessé, ugyanis arra irányulnak, hogy a szervezet maga biztosítsa a megfelelõ mennyiségû és minõségû elektromos áramot a beültetett eszközök számára. Az elképzelés elviekben nem lehetetlen, hiszen a szervezet minden mozdulatával energiát termel, minden lélegzetvétel kb.1 Wattot, egy lépés pedig ennek akár több tízszeresét is. A probléma az, hogy miként lehet ezt a nem is olyan kevés energiát elektromos árammá alakítani.
A megoldást a legmodernebb technológiák alkalmazásának irányában keresik a szakemberek. A kínai származású amerikai kutató, Csöng Lin Wang véleménye szerint a nanotechnológia lehet az egyik lehetséges megoldás. Ennek segítségével rendkívül kicsi, a milliméter egymilliomod részénél is apróbb cinkoxid csöveket hoznának létre, melyekben a mozgás hatására elektromos mezõ jön létre. Bár az így nyert energia egyenként nem túl számottevõ, azonban tömegével alkalmazva (ami nem elképzelhetetlen, hiszen elképesztõen parányiak) már elegendõnek bizonyulhat az így összegyûjthetõ energiamennyiség.
Persze sok más probléma mellett még az is megoldásra vár, hogy miként vezessék el az így nyert energiát a csövecskéktõl. A számos nyitott kérdés ellenére a kutatók optimisták, és véleményük szerint fél évtizeden belül megjelenhet a testbõl energiát nyerõ készülékek kísérleti változata. Az elsõ eszközök minden valószínûség szerint a csekély energiafelvételû implantátumok lesznek.
A szervezetbe ültethetõ inzulinszintmérõ és adagoló egyes szakemberek szerint megfelelõ tesztkészülék lesz az új áramforrás kipróbálásához. Késõbb, amennyiben a fejlesztések ezt lehetõvé teszik, megjelenhetnek a komoly áramfelvételû eszközöket (pl. szívritmusszabályozókat) kiszolgáló generátorok is.