A szem az egyik legérzékenyebb és legfontosabb érzékszervünk. Már kisgyermekkorunkban megtanuljuk, hogy koszos kézzel nem szabad hozzányúlni, mert könnyen átvihetünk valamilyen fertőzést az érzékeny nyálkahártyára. Ha ez mégis megtörténik, többféle szembetegséggel találhatjuk magunkat szembe. Az egyik igen gyakori, bármely életkorban előforduló betegség az árpa, mely a szemhéjban található mirigyek gyulladását jelenti. Két alapvető formája létezik: akut és krónikus.

Akut forma

A szemárpa e formáját (hordeolum) a Staphylococcus baktérium okozza és két változata ismeretes.

Külső árpa (hordeolum externum) esetén a szemhéj megduzzad a szemhéjszél egy pontján, a pillaszőrök tövénél. Itt fájdalmas kis dudor tapintható, mely többnyire elgennyed, és a szemhéj szélén kiürül. Ez a folyamat párakötéssel siettethető.

A belső árpa (hordeolum internum) a kötőhártya, vagyis a szemgolyó felé domborodik. Az esetek egy részében ez is spontán módon megnyílik és kiürül. Ilyenkor is párakötés és antibiotikumtartalmú szemkenőcs használata képezi a kezelést.

Krónikus formája

Az árpa krónikus formája (chalazion) a jégárpa. Ez idült gyulladás, melyet a szemhéjban megtalálható mirigyek kivezető csatornájának elzáródása okoz. Emiatt a mirigy váladéka pang, besűrűsödik, és idegentest-reakciót vált ki. A szemhéjon kis dudor keletkezik, mely felett a bőr és a kötőhártya békés. Csak nagyon ritkán fejlődik vissza spontán módon, az esetek többségében ambulánsan elvégezhető műtéti beavatkozásra van szükség. Ennek során a jégárpát megnyitják, tokját és tartalmát eltávolítják.

A komoly panaszokat okozó árpák egyes formáinak elkülönítése és megfelelő kezelése szakorvosi feladat, ezért a szemhéj fájdalmas duzzanata esetén a házi módszerekkel történő öngyógyítás helyett tanácsos szemorvoshoz fordulni.