Kockázati tényezők
A bölcsőhalál szerencsére igen ritka, világviszonylatban 1000 élve született gyermek közül 1-2 esetben fordul elő. Bár még nem tudunk biztosat mondani arról, hogy miért halnak meg váratlanul egészséges csecsemők vagy újszülöttek [0], de már elég sokat tudunk arról, hogy milyen tényezők növelik ennek veszélyét.
Főbb kockázati tényezők:
• a hason fektetés,
• az anyatejes táplálás hiánya ilyenkor az allergiák és a fertőzések elleni védelem nem kielégítő,
• túlfűtött helyiség vagy a csecsemő túlöltöztetése
• drog- vagy gyógyszerfüggő édesanya,
• az anya dohányzása a terhesség alatti dohányzás a kockázatot háromszorosára növeli!
• az átlagosnál rosszabb szociális körülmények
• halmozott családi előfordulás, pl. testvér, ikertestvér halála,
• koraszülött csecsemő,
• születés utáni légúti betegség (veleszületett vagy szerzett),
• olyan csecsemők, akiknél korábban már esetleg eszméletvesztéssel járó légzésleállást figyeltek meg,
• magas széndioxid-tartalom a vérben, vagy oxigénhiányos állapot,
• bizonyos szívbetegségek,
• veleszületett anyagcserezavarok,
• kóros gyomornyelőcső visszaáramlás,
• a nyelőcső felső záróizomzatának éretlensége, amely hétköznapi szóhasználattal élve félrenyelést okozhat.
A felsorolt kockázati tényezők egy része felvilágosítással és tudatformálással csökkenthető (pl. fektetés, dohányzás, drog, túlöltöztetés).
A rizikófaktorok másik csoportjába azok a tényezők sorolhatók, melyek mérésére és kiértékelésére ma már a különféle orvostechnikai műszerek segítségével lehetőség nyílik (pl. poliszomnográf, röntgen, UH).
Kórházunkban 1997 óta jól megszervezett SIDS szűrés folyik. A szűrővizsgálatokra elsősorban azok a veszélyeztetett gyermekek kerülnek, akiknél egy vagy több kockázati tényező fennáll, de természetesen szülői kérésre is elvégezzük a kivizsgálást.
A komplex kivizsgálás menete
Poliszomnográfia (PSG) ez egy 8 órás vizsgálat, mely során alvás közben figyelik
• a szívműködést (EKG),
• a vér oxigéntelítettségét (pulzoximetria),
• a nyelőcső pHj-át (savas/lúgos),
• a légzőmozgást,
• a felső légúti jelenségeket (pl. sírás, horkolás, melyeket okozhat a hátraeső áll, pici orr, mikrogarat),
• az alvás közbeni testhelyzetet.
Ezután következik:
• Radiológiai vizsgálat
• Kiterjesztett laborvizsgálat
• Elektroencephalografia (EEG), melyet szakorvosi konzílium után, szükség esetén végzünk.
A radiológiai vizsgálat
A SIDS-szűrésre érkező gyermekek radiológiai vizsgálata két részből áll:
• nyeletéses röntgenvizsgálattal kezdjük, majd
• ultrahangvizsgálattal folytatjuk.
Röntgenvizsgálat
A nyeletéses röntgenvizsgálat azért elsődleges, mert nyelés közben látható a nyelőcső felső záróizomzatának rendellenességére utaló "félrenyelés", valamint az alsó záróizomzat rendellenességére utaló gyomortartalom-visszaáramlás.
Jelenlegi digitális, többfunkciós, tehát átvilágításra is alkalmas röntgenberendezés megdöbbentő számú csecsemőnél bizonyította, hogy nemcsak a nyelőcső alsó izomgyűrűjének, hanem a felső záróizomzatának az éretlensége, elégtelen működése is igen gyakori.
A nyeletéses vizsgálat menete:
A kivizsgálásra általában az anyuka hozza a kicsit. A gyermek éhgyomorra érkezik, ami koraszülöttekről vagy kis csecsemőkről lévén szó, azt jelenti, hogy a vizsgálatot a "soros" etetés idejére beszéljük meg. A kontrasztanyagot teával hígítjuk. A megitatott folyadék mennyisége körülbelül a gyermek által egyszerre elfogyasztott tápanyag mennyiségével egyezik meg.
Az igen gyakori félrenyelés miatt a nyeletéses vizsgálathoz használt kontrasztanyagok a test szövetei közé jutva sem okoznak problémát, gyorsan felszívódnak.
Először háton, majd oldalfekvő helyzetben, átvilágítás közben fogyasztja a csecsemő a kontrasztanyagot. A vizsgálatot digitális üzemmódban végezzük. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a látvány folyamatos ugyan, de az átvilágítás szakaszos, így kisebb sugárterhelést jelent a gyermek számára. Ilyenkor a táplálék esetleges légcsőbe jutását, a nyelés folyamatát, a gyomor telítődését, illetve ürülését figyeljük.
Ezután az anyuka felveszi a picit, megitatja vele a maradék anyagot, majd mint azt az etetések után is mindig teszi , "büfizteti" a babát. Még egyszer visszafektetjük a gyereket a vizsgálóasztalra, és különböző testhelyzetben keressük a kontrasztanyag esetleges visszaáramlását a gyomorból a nyelőcsőbe, és legalább a vékonybelekig követjük annak útját.
A vizsgálat elvégzése alapjában véve igen egyszerű, de problémát okozhat nem is ritkán , hogy pl. a csecsemő még nem találkozott cumisüveggel, és erre ennél a vizsgálatnál kerül először sor. Előfordulhat, hogy nem ivott meg teát, ill. "nem ízlik" az elkészített kontrasztanyag-keverék.
Nagyon ritkán előfordul, hogy a gyerek a rendelkezésünkre álló többféle, különböző ízű kontrasztanyag egyikét sem fogyasztja el. Ilyenkor természetesen a félrenyelésről nem tudunk véleményt adni, de az anya megszoptathatja gyermekét, és ennek segítségével a gyomor ürülése az ultrahangban megfigyelhető.
Ultrahangvizsgálat
Az ultrahangvizsgálat két részből áll: koponya és hasi vizsgálatból.
1. A koponyaultrahanggal az agyban lévő eltéréseket vizsgáljuk (pl. aszimmetria, vérzések), melyek a központi idegrendszer, pontosabban a légzőközpont szabályozási zavarát okozhatják.
2. A hasi ultrahangvizsgálattal a rekesz alatti szervek normál és kóros anatómiáját nézzük, térszűkítő folyamatokat keresünk, valamint a már említett visszaáramlást és gyomorürülést vizsgáljuk.
Az évente végzett kb. 250 vizsgálat közel 60%-ában fordul elő kis- és nagyfokú felső, míg kb. 40-50%-ban alsó záróizom rendellenesség. A statisztika alapján egyértelmű, hogy számos esetben ugyanazon csecsemőnél mindkét elváltozás kimutatható. A nagyobb fokú félrenyelés és visszaáramlás esetén terápia után természetesen kontrollvizsgálatokra is sor kerül.
A csecsemőkori hirtelen halál feltárásához minél nagyobb számú vizsgálat elvégzésével igyekszünk fontos diagnosztikai információt adni, melyek lehetővé teszik a kockázati okok időbeni felismerését és csökkentését.